Szólított fel a MédiaUnió 2010-es kampánya, mely őszintén szólva számomra kicsit csalódást jelentett.

Amíg 2009-ben még a csapból is a Nincs de! TVszpot és plakát folyt, egészen vicces ötleteket felvonultatva, addig a 2010-es összeállítás meglehetősen rövidre és haloványra sikerült. Persze az is nyilvánvaló, hogy amíg az ember a saját hülye kifogásaival könnyen humorizál, addig itt egy komoly téma, a fogyatékosság kérdése napirendre, melyhez egy teljesen más hirdetési koncepcióra volt szükség. A pénzügyi hátteret nem is firtatva.

Az új kampány keretében közszereplők segítségével igyekeztek közelebb hozni hozzánk a fogyatékos embertársaink nehézségeit, és ezáltal könnyíteni a társadalmi elfogadtatásukat.

A plakátok a celebek miatt főként azért voltak figyelemfelhívóak, mivel az ember természete olyan, hogy szereti figyelemmel kísérni azokat, akik élete a szeme előtt zajlik és azt gondolja, hogy szinte ismeri őket.

De talán a plakátok esetében kevésbé jön át az, ami a kisfilmekben megdöbbentő hatást válthatott ki, így például ha az ember a kedvenc híradósát tolókocsiban pillantja meg, akiről mindezt nem is tudta. És igenis elgondolkoztató a kérdés, hogy ettől valóban másnak gondolná őt?

Bár ez a kampány a végéhez közeledik, máris itt az új, 2011-es téma: „Olvass esti mesét a gyermekednek, tölts vele együtt tartalmas időt!

Kíváncsian várom, milyen kreatívokkal próbálják motiválni a szülőket!
 

A Szerencsejáték Zrt. ünnepi plakátjai reklámgrafológiai szempontból igen ellentmondásosak.

Sikerült egy olyan betűtípust kiválasztani, amely mindent sugall, csak a szeretetet, ölelést és gondoskodást nem, sokkal inkább a távolságtartást és elszakadást szimbolizálják a kötetlen, egymástól határozottan távol elhelyezett, végvonal nélküli vagy olykor lefelé elrántott végű betűk. Nem beszélve arról, hogy éppen az „o” betű esetében, mely betűszimbolikailag az otthonhoz való viszonyt, az otthoni közérzetet mutatja, jelentős torzulás található.

Nem kell különösebb grafológiai ismeret ahhoz, hogy a szeretet, ölelés, kötődés kifejezésekor érezzük, ide kerek betűs, kötött scriptes írás szükséges. Elég csak elképzelni, hogyan fejeznénk ki mondjuk mutogatással ezeket a szavakat, ugyanezt kell megpróbálni a betűkel is átadni. Így sokkal harmonikusabb, átütőbb hatás érhető el.

Ettől eltekintve, remélem boldog, szerencsében és kreatív plakátokban gazdag új év elé nézünk!

BÚÉK!

Van az a kategóriájú plakát, ami annyira rossz, hogy az már tetszik. Az alábbi plakátra ez nem igaz…

Feltételezem, egyfajta teasernek indult a hirdetés, csak aztán annyira sok infó került az anyagra, hogy erre a célra már kevésbé alkalmas, ráadásul gyanítom, hogy folytatás sem lesz és az sem fog soha kiderülni, hogy mit hirdet, még akkor sem, ha felmegyek a honlapra és megnézem mi ez. Maga a szolgáltatás leírása is ugyanolyan érthetetlen, kaotikus, mint a plakáton szereplő kép a szövegekkel.

Szerintem a képen szereplő rendőr-rab kombó ilyen komolytalan megjelenítése olyan típusú figyelemfelkeltés, amit az ember megnéz ugyan, de gyorsan megállapítja, hogy az égvilágon semmi értelme nincs és tovább halad. Esetleg gyanakodni kezd, hogy a képen a kormány egy újabb költségcsökkentő ötletét próbálják népszerűsíteni…mondjuk, hogy a rabok a rendőrökkel együtt szolgálnak és védenek…

Másrészt nem tudom, a készítők belegondoltak-e abba, mennyire lehet bárki számára motiváló az, hogy akár egy rendőrrel, de pláne egy rabbal bármit együtt csináljon, még úgy is, ha az olcsóbb.

Ráadásul abban sem hiszek, hogy az elvetemült plakátelemzőkön kívül bárki feljegyezné, hogy milyen honlapokra kell otthon interneten rákeresni, pláne, hogy szerencsétlen járókelő számára az sem derül ki, hogy milyen témához kösse azt a honlapcímet, amire majd otthon emlékeznie kellene…

Az egyik Tesco alaksorában lettem figyelmes a Fehérkereszt Állatvédő Liga felhívására, amely szerintem hozzám hasonlóan sok állatbarátnál kiverte a biztosítékot. Persze az első döbbenetem után, amit a szó durvasága és használatának merészsége okozott, arra jutottam, hogy éppen ettől kiváló, figyelemfelkeltő és elgondolkoztató a plakát.

A felhívás komoly etikai kérdéseket vet fel. Bennem például felmerült, hogy nekünk, embereknek vajon jogunk van-e ahhoz, hogy önkényesen rendelkezzünk házi kedvencünk fajfenntartását illetően. Mégis azt gondolom, hogy talán még mindig jobb megoldás ekkor beavatkoznunk, mint a „feleslegesnek ítélt” kiskutyákat és cicákat kidobni az útszélére, esetleg közvetlenül születés után elpusztítani őket. Ugyanakkor vannak manapság az ivartalanításnál kicsit humánusabb és visszafordíthatóbb eredményt hordozó megoldások is, mint például az állatok számára kifejlesztett fogamzásgátló tabletták, melyek nyilván nagyobb költséget és több odafigyelést igényelnek, mint egy egyszeri beavatkozás. Viszont aki vállalja egy állat gondozását, az vállalja fel az ezzel járó felelősséget is!

Így talán a jövőben nem hallunk majd ennyi hírt arról, hogy az állatmenhelyek szinte kivétel nélkül kapacitásukon felül működnek és altatással kell helyet biztosítani az újonnan érkezőknek. :-(
 

Az utóbbi időben idén fordult elő velem először, hogy felfigyeltem az állami ünnepeket hirdető plakátokra. Nem tudom, mindez azért történt-e, mert eddig nem voltak ilyen jellegű hirdetések vagy egyszerűen csak most sikerült olyan minőségű kreatívokkal előállni, amely igazán képes felhívni az emberek figyelmét az október 23-a jelentőségére.

A sárgás-barnás, régisített háttérkép jól visszaadja egyrészt az ősz hangulatát, másrészt olyan melegséget is sugároz, amely a vörös színnel együtt érzékelteti az egykori forradalmi hangulat hevét.

A könnyed vonalvezetésű szöveg jól kifejezi annak tartalmát, a szabadságot. Nyilvánvalóan ezt erősíti szív motívum is, szimbolizálva a belső felszabadultság érzését.

Azt gondolom, az ünnepi plakátsorozat mind színeiben, mind képi világában és szövegében méltó az ünnep hirdetésére, pozitív életérzést, szabadságot sugároz, biztatva arra, hogy igenis legyünk büszkék nemzetünkre.
 

Akár Rovarirtó reklámnak is beillene (sőt talán még jobb is lenne) a Jobbik önkormányzati választásokra kibontakozó kampánya.

Alapvetően tetszik az ötlet, ahogy a párt megpróbálja bebizonyítani, hogy tulajdonképpen ki is számít Jobbik-szavazónak. Korábban Vona Gábornak volt már arra vonatkozó becslése, a magyar lakosság mekkora hányada (2/3) tartozik a szavazótáborukba, csak még nem tudnak róla (így a kétharmad is máshová került). Ezt a vonalat viszi tovább a mostani kampány is.

Azt hiszem, azt egyértelműen kijelenthetjük, hogy az „új logó” egészen rendhagyóra sikerült. Az élősködő szóval kombinálva pedig kellően kemény és radikális ahhoz, hogy kifejezze mondandójukat, ugyanakkor számomra éppen ez teszi kicsit komolytalanná a plakátokon szereplő személyeket.

A szúnyogot látva elsőre az jutott eszembe, hogy nyár közepén valószínűleg minden magyar Jobbik-szavazónak számított volna, hiszen a sok esőzés miatt elszaporodott szúnyogok szinte mindenki életét megnehezítették. Ha akkor jöttek volna elő egy hasonló megoldással, szerintem sokkal népszerűbb lett volna a kezdeményezés. :-)
 

A többi párt plakátjaihoz képest későn, ám annál nagyobb mennyiségben és választékban kerültek utcára a Fidesz-KDNP színes-szagos, pozitív üzenetű, jó hangulatú választási plakátjai.


A kampány plakátok tekintetében két részből áll. Egyrészt a pártot népszerűsítő, a kormány programját hirdető elemekből, melyek esetében a már egyszer sikert hozó Újra Fidesz! szlogen, illetve dizájn jelenik meg. Másrészt az egyes polgármesterjelöltek kreatívjaiból.

Budapest esetében a recept a következő volt: végy néhány „celebet”,- lehetőség szerint olyan közismert embereket, akik még nem csépelték el teljesen a hírnevüket – és használd őket referenciaként. Az, hogy a megjelenített színész, énekes, edző és adott esetben politikus véleménye mennyire hiteles a választópolgárnak, azt mindenkinek a saját ízlésére bízom.

Nekem az egész kampány legviccesebb eleme Keresztes Ildikó, aki párhuzamosan látható az egyik zenei tehetségkutató műsor (X-factor) plakátjain is. Azt már megszokhattuk, hogy ilyenkor az egész ország lázban ég a szombat esti műsor miatt. Éppen ezért a pártnak nagyon kapóra jött, hogy az énekesnő arcát adta a kampányhoz.

Azt gondolom, hogy a média és az azt sugárzó „celebvilág” jelenlegi véleményformáló hatását figyelembe véve, jó módszert választott a Fidesz a választópolgárok meggyőzésére.

Már csak az a kérdés, hogy szerintük is meg van-e a főpolgármester-jelöltben az X-factort?

Elsőre festékreklámnak tűnt, másodikra a hideg rázott ki a mezítlábak láttán a hirtelen jött lehűlésben.

De lényeg, hogy úgy tűnik, Lehet Más a Plakát, mint az eddig megszokottak. A többi komolykodó, túlöltözött és túlszépített képviselő és polgármester-jelölt között meglehetősen furán fest Jávor Benedek csupasz lábbal. Ha úgy nézzük, talán komolytalannak is tűnhet ez az újítás, bár a komolytalanság címet idén a Kétfarkú Kutya Párt már egyértelműen bezsebelte.

Engem ez a fotó leginkább Ludas Matyira emlékeztet, már csak a lúd hiányzik és egy tollas kalap a fejéről. Feltételezem, hogy a készítők nem pont erre gondoltak, mikor a koncepciót megalkották, pedig az LMP által hangsúlyozott irányvonal ilyen szimbolikaként is jól lejön a plakátról. A mezítlábas fiatal legény, mint a szegény(?) nép őszinte gyermeke küzd a pöffeszkedő, korrupt Döbrögi urak ellen…

Mindenképpen becsülendő az LMP-ben, hogy más, egyébként elcsépelt hírnevű pártokkal szemben ők legalább bemutatják és felvállalják jelöltjüket, logójukat. Azt hiszem a politikai tisztaság és őszinteség útján ez egy apró, mégis elvárható lépés lenne…
 

A szocialista párt két fajta óriásplakáttal rukkolt elő az önkormányzati választásokra.

Nagy előrelépés az előző kampányhoz képest, hogy a párt felvállalja önmagát.

A fenti plakát esetében nagyon jól kihasználták a színszimbolikát. A nyílt mocskolódás helyett egészen ötletesen rejtették el kritikájukat. Szegény Petőfit mondjuk nem kevertem volna bele, de legalább még némi kulturális népművelő hatása is van a dolognak, ami ezen a területen nagyon ritka.
Más kérdés, hogy tartalmilag mennyire volt okos dolog épp az időre hivatkozni, ami nekik aztán volt épp elég, és el is dőlt sok minden…

A másik plakátot látva több szempontból is dezsavű érzésem volt. Narancssárga hátteret lehet használni, hiszen az egyik leginkább figyelemfelhívó szín, hogy ez épp a versenytárs színe, hát van ilyen. Jó megtévesztés azok számára, akik elvből nem vetnének pillantást az MSZP kreatívjaira. De megint előjönni egy ilyen negatív kampányüzenettel, ráadásul úgy, hogy még alig adták át a helyüket… Van aki tényleg nem tanul…
 

Ismét itt a választási időszak, ami újabb lehetőséget ad a politikai témájú plakátok elemzésére.

A parlamentből kimaradt (a támogatásról lemaradt) MDF meglepően nagy erővel kezdett kampányába. Mégis a korábbi ötletgazdag kreatívokhoz képest, az utóbbi időben a plakátok is tükrözik a párt koncepcióhiányos identitászavarát.

A legutóbb még liberális ficsúrokkal kampányoló párt most hirtelen visszatért konzervatív mivoltához. Sőt a polgári szót hangsúlyozza.

A plakáton megjelenő szlogen sokféleképpen értelmezhető, lehet felszólító mód, van fura szórendű kijelentés, jelölheti azt, hogy a párt visszatér jobboldali gyökereihez, de a dolgok jobbá tételére is utalhat, mégsem érzem igazán, egyik üzenet hitelességét sem.

A hangolásban a hangszer esetében még van némi fantázia, bár azt nem értem, milyen témához akarták az ábrát kötni. A képeslapos megoldásoknál rá lehet erőltetni, hogy a lehangoló látványon kéne javítani, de azt azért megjegyezném, hogy a régies megjelenésű szépia effekt használata szerintem pont azt szimbolizálja, hogy a képen szereplő állapot már a múlté. Talán több évet megjelenítve célravezetőbb lett volna ábrázolni a helyzetet, ami valóban jó ideje lehangoló és ennél csak jobb lehet. Hogy kinek a közreműködésével, az már egy más kérdés…

A hétvégén lezajlott magyar találkozó plakátjával az északi országhatárhoz közel figyeltem fel. Reklámgrafológia tekintetében igazi csemegének számít, hiszen olyan kézírást utánzó elemeket tartalmaz, amit nem lehet szó nélkül hagyni.

Már a plakát összképét tekintve is látszik, hogy bár a szövegrészek rendezetten helyezkednek el, mégis kaotikus benyomást kelt a kép, amely tele van feszültséggel. Mindez a szabálytalanul váltakozó írásnak, illetve szűkítéseknek és szögeknek köszönhető.

A betűtávolság változó, sőt az azonos betűk mérete is. Az alsó sorban például jól megfigyelhető az „y”-ok alsó hurokméretének eltérése.

A szöveg alul és felül is szinte kilóg a plakátról, amely erőltetetté teszi a mondandót. Ezt fokozzák a szűk sorközök, melyek a betűkben találhatók szögekkel együtt feszültté teszik az írást. Szűkek a betűk is, amely kritikusságra, elzárkózásra, ugyanakkor erős akaratra utalhat. Ráadásul nincsenek igazi kötések köztük, csak szorosan egymáshoz vannak ragasztva, amely látszati dolgokra, megvalósulatlan törekvéseket jelez.

További érdekesség, hogy épp egy olyan betűtípust választottak, amelyben a betűk felső hurokmagassága teljesen leszűkül, amely alacsony szellemi (intellektuális) igényt mutat, hangsúlyozva a tettrekészséget, gyakorlatias hozzáállást.

Összességében tehát a plakát egyáltalán nem ösztönöz a részvételre, sőt egészen negatív érzést kelt a járókelőkben.

Kérdés csak az, hogy a plakát ténylegesen tükrözte a rendezvény hangulatát és mondandóját, vagy csak a véletlennek köszönhető, hogy ilyen negatív elemeket sikerült felvonultatni.

Állítsuk meg a népességfogyást! – szólít fel a Bajcsyn található óriás hirdetmény, melyre tegnap lettem figyelmes.

Korábban egy másik internetes oldalon figyeltem hasonló számlálót, amely a világ népességét számlálta. (Mondjuk az növekvő tendenciát mutatott.) Ez a számláló is nagyon érdekes és tanulságos, sőt mi több ijesztő, főleg úgy, hogy egy óra múlva arra járva már hárommal kisebb számot mutatott.

Kicsit utánanéztem a statisztikának és rövid számolgatás után arra jutottam, hogy a 2009-es adatokat alapul véve havi szinten átlagosan közel 2500 fővel volt magasabb a halálozások száma a születésekhez képes. Ez alapján kevesebb, mint másfél hónap alatt 10 millió alá süllyedhet a magyar lakosság száma.

Persze mindez szomorú tény, de sokakban talán az is felmerül, hogy és akkor mi van?

A plakát láttán bennem az a kérdés fogalmazódott meg, hogy tulajdonképpen mi célja a hirdetésnek. Ha elrettentésként tették ki, azt megértem. De nem hiszem, hogy ezzel az üzenettel valaki is úgy dönt, hogy eddig nem akart gyermeket vállalni, de most, hogy fogy a lakosság, most mindenképp szeretne. Főleg mivel a népesség 1981 óta folyamatosan fogy. Arról nem beszélve, hogy a döntés eredménye szerencsés esetben is csak 9 hónap múlva látható.

Aztán felmentem a program honlapjára, ahol kiderült, hogy a fő üzenet a családbarát munkahelyek megteremtése és a védőoltások elérhetőbbé tétele. Ez abszolút támogatandó kezdeményezés, bár a plakátból ez az üzenet szerintem egyáltalán nem jön át. Ráadásul olyan dolgokról van szó, amely főként a munkáltatók és a politikai döntéshozók akaratán múlik. Mi kisemberek pedig drukkolhatunk, hogy egyszer csak pozitívra vált a számláló.

Végezetül megjegyzem, hogy bár határainkon belül fogy a magyar, azon kívül is élnek öt millióan...

A minap egy egészen fura hirdetésre lettem figyelmes a villamos oldalán: Ne légy besózva! Stop só!

Elsőre meglehetősen viccesnek találtam a Nemzeti Sócsökkentő Programot (merthogy így hívják), de jobban belegondolva, nagyon is komoly problémára szeretnék felhívni a  szervezők a figyelmet.

A program honlapját megtekintve egészen érdekes egészségkárosító tényezőkkel szembesültem, így például azzal az ellentmondásosnak hangzó kockázattal, hogy a túlzott sófogyasztás cukorbetegséghez vezet. No de hagyjuk az egészségügyi részt, nézzük a kreatívokat.

Úgy gondolom, a szlogen nagyon jól eltalált, hiszen a ne légy besózva éppen egy olyan üzenetet, kérdést hordoz magában: Vajon miről maradtam le? Miért ne legyek besózva? Így automatikusan keressük a hirdetés további részében a választ és önkéntelenül szembesülünk a kampány üzenetével, ami valljuk be az egyébként is egészségtelen életmódot folytató magyar lakosság körében szinte mindenkit érintő kérdés.

Lehet beszélni a plakáton szereplő sószem fejű minimál kidolgozottságú figuráról, aminél egyébként a stop tábla szerepe nagyon fontos, hiszen abszolút egy figyelemfelhívó szimbólum, ugyanúgy, ahogy maga a piros, mint tiltó szín is, de azt hiszen a szlogen már önmagában is eléri mindazt, amit ennek a kampánynak alapvető célja.

Más kérdés, hogy lehet akármilyen jól kigondolt egy koncepció, ha az ember hasáról van szó, mindig nehéz ellenállni a különféle károsnál károsabb finomságoknak.
 

Az alábbiakban egy nagyszerű reklámcsemegét szeretnék bemutatni Angliából.

Első látásra nagyon töménynek tűnt a Volkswagen hirdetése, de éppen emiatt különleges és figyelemfelhívó.

Általában, ha egy ábrán vonalak találhatóak, azok aláhúzásként szerepelnek, azzal a céllal, hogy kiemeljék a lényeget. Ezen a plakáton épp az ellenkezője történik. Itt a piros csíkok azon túl, hogy színük miatt is nagyon vonzzák a tekintetet, éppen azzal hangsúlyozzák a lényeget, hogy eltakarják a felesleget. Ezzel egyfajta feladvány hatását is keltik, ami arra ösztönzi a járókelőt, hogy a szöveg megfejtésével növelje sikerélményét.

Persze aki a felesleges körítésekre is kíváncsi, végigolvashatja az áthúzott részt is. Kíváncsi vagyok, hányan teszik ezt meg.

Miután egészen a hirdetés jobb alsó sarkáig tart a szöveg és a „feladvány”, a logó elhelyezése nagyszerűen zárja a hirdetés üzenetét.

Egyetlen szempontból nem értek egyet a tervezőkkel. A jobb felső sarokban szereplő honlapcím szerintem nagyon kiesik az olvasás folyamából, annyira, hogy szinte feleslegessé is válik. Vagy az alsó zónában lenne érdemes elhelyezni, vagy tekintettel a Volkswagen jel egyértelműségére, egyszerűen elhagyni.

Ettől eltekintve, azt hiszem, ez a plakát tényleg jó példa a hatékonyságra!

Talán kicsit ellentmondásosnak tűnhet a címbeli kifejezés a szocialisták első fordulós halovány szereplését követően, én mégis találtam több olyan szempontot, melyek alapján az MSZP legyőzte versenytársait a 2010-es választási kampányban.

Nevezetesen, nekik sikerült a legkövetkezetlenebb arculattal megjelenniük, felrúgva minden eddigi koncepciót és egységes pártmegjelenést, olykor egészen a nevetségesség határát súrolva.

Ez nyilván valamelyest összefügg azzal, hogy ők igyekeztek legjobban elrejteni plakátjaikon a párt beazonosításának lehetséges jeleit, így például a logót is. Ez végül olyan jól sikerült, hogy a kis piros szegfű egyszer csak láthatatlanra zsugorodott. És úgy gondolták, lehet más párt szlogenjével is kampányolni...
 

Nagyon vártam, mikor érkezik meg a Fidesz magas labdájára a válasz. Ezt a leütést most az MDF vállalta be: „Csak az ország!” megnyilvánulásával. A párt az utóbbi időben főként a botrányairól híres, de azért ebben a kampányban is sikerült érdekes plakátokkal előállniuk.

A fenti képeket tekintve úgy tűnik a párt teljesen kifordult magából, eddig ugyanis igazán értékes munkákkal álltak elő. Ha önmagában a plakátokat nézném, szerintem ezek is jó minőségű alkotások, csak az a kár, hogy a hirdetés témája és eszköze egyáltalán nincs összhangban. A színes figyelemfelhívó képek inkább tűnnek divathirdetésnek, mint egy párt, ráadásul konzervatív párt plakátjainak. Nehéz eldönteni, hogy a Benetton vagy egy párt kampányát nézzük.

A plakátokon nagyképűen vigyorgó divat ficsúrok és csajszik leginkább a független szót támasztják alá a párt hívószavai közül, ennek is a szingli értelmét. Mit akarnak vajon ezzel üzenni? Ennyire rosszul csak nem áll a magyar társadalom, hogy már a politikai kampány célcsoportjaként a szingli fiatalokat emeljék ki.

A fiúkák nyakában lógó sál ugyancsak nem a konzervativizmust hangsúlyozza, ugyanakkor nagyszerű célzás a két hanyatló párt választási násztáncára.

Mindehhez társul Bokros Lajos személye, aki, ha nem munkahelyteremtő, hanem válságmegoldó szerepben tetszelegne, talán még hiteles is lehetne.
 

A hosszabb pihenő után mindjárt egy nagyon aktuális témával szeretnék indítani, nevezetesen a választási kampánnyal és annak anyagaival.

Vegyük sorra milyen kreatívokkal rukkoltak elő a pártok 2010-ben.
Kezdjük a Fidesszel!

Bár a kampány elején megjelent plakát elég kaotikusnak és amatőrnek bizonyult, bármennyire is támadták a pártot, hogy a Coca-Colától lopta a szlogent, szerintem ez a legkisebb probléma volt. Úgy is fel lehetett fogni, hogy egy részlet a Nemzeti dalból, ami kifejezi a nemzeti létet és a tettre való buzdítást. Összességében nem éreztem a szöveg káros hozadékát.

A legújabb plakátsorozat viszont felülmúlja a párt négy évvel ezelőtti próbálkozását. Akkor a negatív kampánnyal riasztották el lehetséges szavazóikat, most a szlogen is elég lehet ehhez.

Hiába a színes képek és a figyelemfelhívó megjelenés. Hiába a jó problémafelvetések, ha a szlogen olyan szintű nagyképűséget és ellenszenvet sugall, ami még a szimpatizánsokban is visszatetszést kelt.

Arról nem is beszélve, hogy a „Csak a Fidesz” jelszó alatt a Fidesz - KDNP párost feltüntetni elég értelmetlen ötletnek tartom.

Szóval itt az idő, csak ezt nem így kellene...

A sorozat záró részében az őszi, illetve téli plakátokból szeretnék szemezgetni.

A Burger King plakátjairól mindenképpen érdemes szólni, hiszen azt hiszem sokunk figyelmét megragadták. Hosszasan gondolkoztam azon, vajon hogyan pattant ki a készítők agyából, hogy pankrátorral népszerűsítsék a terméküket. Legutóbb ilyet az SZDSZ plakátjain tapasztalhattunk. :-)
Biztos viccesnek szánták a fenyegető megszólítás, szerintem viszont sokkal hatásosabb egy ételt gusztusosan megjelenítve, közeli illusztrációval reklámozni.


Az üdülési csekket népszerűsítő plakátról nehéz eldönteni, hogy kit akar meggyőzni. A munkavállalót, hogy válassza ezt a lehetőséget a cafetéria-csomagból, vagy sokkal inkább a munkáltatókat, hogy adják. A „mi”, „miénk” megszólítások nyilvánvalóan felébresztik a munkavállalók igényét, bennem (és erre sajnos nem tudok jobb kifejezést találni) egyfajta szocialista rendszerre való visszaemlékezés érzetét keltik. A jobb felső sarokban szereplő felirat esetében furának találom a kisbetűs megoldást és a szöveg is csak lóg a levegőben. Talán tanácsosabb lett volna vagy mondatként, vagy nagybetűvel írásjel nélkül szerepeltetni.

Azt hiszem kutatási témának sem utolsó annak vizsgálata, hogy a különféle átalakító és önelfogadást elősegítő műsorok, mennyiben segítenek, vagy adott esetben ártanak-e az ember önértékelésének. Amikor a Viasat3 új műsorát beharangozó egyfajta teaser plakátokat láttam mindig kicsit felháborodtam, hogy itt egy újabb médiatermék, ami megint azt fogja sugározni, ha külsőleg nem vagy tökéletes és nincs modellalkatod, akkor érezd magad senkinek.
Aztán a következő plakátokból már kiderült, hogy várhatóan itt épp az ellenkezője lesz a cél. Ami azért is nagyon örömteli, mert főként a tinédzserek számára igenis komoly befolyást jelentenek az efféle műsorok.

A következő néhány hétben Grafter külföldre vonul, hogy a kinti tapasztalatokat is megoszthassa veletek.
 

A nyári időszak kihagyhatatlan alkotásai közül szeretnék néhányat bemutatni.

A nyáranta évről évre nagyobb mennyiségben jelennek meg a különböző fesztiválokat hirdető plakátok, számomra mégis a Sziget Fesztivál plakátja szokott a legizgalmasabb lenni. Idén is kíváncsian vártam, mivel rukkolnak elő a szervezők. Miután Kistehén jobban szereti a kistejest és átvonult a tejiparba, és tavaly „a változatosság kedvéért” azt is kiderült ki a király? Itt az idei őrült szlogen: „Elmentek otthonról vagy elmentek otthonról?” A figyelemfelkeltés idén is sikeres volt, az első benyomás pedig erős. Ez hipnotizálos, őrült megjelenítés valószínűleg nem emelte a szülők rendezvénybe vetett bizalmát.

A fesztiválok elengedhetetlen kelléke az ital, melyből 2009 nyarán is jutott bőven a hirdetőplakátokra. Bizonyára mindenki emlékszik a népszerű „Magyarország, én így szeretlek!” mondatra, mely a Soproni szpotját követően számtalan feldolgozásban (tegyük hozzá, hogy ez sem az eredeti volt :-)) jelent meg. A sörgyártó nyárra egy új termékkel, a Szőke ciklonnal állt elő, melynek plakátján, ha már ezt a nevet kapta, lehetett volna valami kreatívabbat is alkotni, így egy egészen szimpla üdítőreklámot kaptunk.

A nyár másik újdonsága a Fütyülős Mézes bodzája volt, melynek plakátját egy nagy káoszként tudnám jellemezni. A piros, illetve lila háttér abszolút figyelemfelhívó, viszont a szöveg betűi teljesen logikátlan kiemelésekkel vannak odahányva a plakátra, ami, ha az alkohol mértékét és hatását hivatott szimbolizálni, akkor rendben van, de egyébként értelmetlen.

A Baba új tusfürdőit népszerűsítő plakátot lehet, hogy trükkösnek, vagy viccesnek szánták, de szerintem kevésbé mondható annak. Én egy kicsit soknak érzem a kitöltetlen teret, illetve hiába kék-fehér a Baba színe, ha valamit fehérrel írunk világoskékre, ráadásul kevésbé tagoljuk, az gyakorlatilag észrevehetetlen marad.

A Héra festékek színválasztékát népszerűsítő plakátok egyszerűek és nagyon ötletesek. Hányszor gondoltam már én is, milyen jó lenne, ha bármilyen szín, amit elképzelek, vagy a természetben látok, megjeleníthető lenne, mondjuk a szobám falán. Erre az igényünkre most megoldást kínálnak!

A következő részben az őszi plakátokra tekintünk vissza.

Lássuk, mely plakátokról érdemes megemlékezni az áprilisi és májusi időszakból.

A Westend divattörténeti fotókiállítást reklámozó plakátja elég érdekesen közelítette meg a korszakok közötti különbséget. Az üljenek a lányok ölébe a lányok megoldásra nyilván sokan felfigyeltek, viszont valószínűleg nem véletlenül, hogy a hirdetés témája, csak egy apró betűs említésből derül ki.

Nagyon szimpatikus kezdeményezés volt a Pedigree Örökbefogadási Programja, melyhez mind illusztrációban, mind a szöveget tekintve egy nagyon megnyerő plakát készült.

Furcsa plakáttal állt elő tavasszal az Országos Mentőszolgálat, mely a szélütés tüneteire, veszélyeire hívja fel a figyelmet. Elég furcsának találom, hogy egy ilyen hirtelen fellépő, gyakran végzetes betegséget így, egy metró aluljáróban elhelyezett plakáton reklámoznak. Nem gondolom, hogy adott helyzetben valakinek ez lenne az első gondolata, hogy a 104-et hívja és sajnos az a tapasztalatom, hogy egy rosszullét esetén embertársainktól sem várhatunk túl sok segítséget.

Az M&Ms celebesített figurái a fárasztó poénjaik ellenére is szerethetőek. A plakátok egyébként jó grafikájúak és határozottan figyelemfelkeltő a színviláguk.

A Snickers rosszfiús kampánya elég ütősre sikerült.  A magyar közönség számára valószínűleg megérte elővenni a Szupercsapat fenegyerekét, hiszen egy időben nagyon népszerű volt a sorozat. A plakát és a szpotok is egyaránt figyelemfelkeltő alkotás.
 

(Zárójelben jegyezném meg, hogy feltévedtem a Snickers honlapjára, ahol meglepődve tapasztaltam, hogy 18 felettiek számára készült az oldal (a 2001 előtt születettek viszont nem tudnak belépni.))

Az utóbbi időben az egészséges életmód és a táplálkozás egyre jobban a figyelem középpontjába kerül, ami a reklámok, plakátok terén is megmutatkozik. A MédiaUnió színes reklámanyagai mellett a Flóra is egyre komolyabb kampányt folytat a szívbarát margarin népszerűsítésére. 2009-es hirdetéssorozatuk szívillusztrációi igazán ötletesre sikerültek.

A következő részben a nyári plakátokról emlékezek majd meg.

Nézzük márciusból mely plakátokra érdemes visszatekintenünk.

A Demszky-könyv esetében nyilván nem volt véletlen a plakát megjelenésének az időpontja. Így legalább kiderült, egy szabad, demokrata szavazó biztos akadt a főpolgármester úr személyében. Az viszont érthetetlen számomra, hogy hogyan lehet egy olyan könyvborítót elkészíteni, amin a szerző neve világít a háttérből, ugyanakkor a mű címe szinte észrevehetetlen.

Találó nevet választott magának az egyik nyílászáró szaküzlet, amikor egy régi gyermek lexikon címét, az ablakzsiráfot vette elő. Gőgös Gúnár Gedeon és Ablakzsiráf nevét azt hiszem mindenkibe sikerült belevésni gyerekkorában, így a sárga-kék-fehér színekkel ábrázolt plakát egészen figyelemfelhívó lett.


A Kaja.hu reklámját látva még ma is szórakozom. Ők mindent összevontak, a teli disznóvágást a válsággal és árcsökkentéssel, sőt a gulyáslevest a disznóval. Bár a hirdetés színeiben és elrendezésében csalogató lehetne, az illusztráció gyenge minősége teljesen gagyivá teszi a plakátot. Érdekességképpen megjegyezném, hogy egyidőben egy másik disznófejes plakát is megjelent a városban, ha jól emlékszem a Nemzeti Színház egyik előadását hirdetve.

Az APEH Tiszta Haszon programja azért indult, hogy számlakérésre ösztönözze a fogyasztókat. A „kérj számlát és abból hidat és játszóteret építünk” elképzelést egy kicsit erősnek éreztem. Persze gazdaságilag nyilvánvalóan logikus az elgondolás és jól ábrázolható megoldást választottak a plakát készítői. Mégis úgy gondolom, hogy miután egy plakát észlelésekor mindig az illusztráció észlelése az elsődleges, és csak ezt követi a szövegé, a járókelők szerintem ebben az esetben nem jutnak el odáig az üzenet feldolgozásában, hogy az megfelelő motivációt jelentsen számukra a számlakérésre.

A következő részben többek közt a Pedigree és az M&M-s plakátok következnek.

Úgy látszik ez az  időszak a rádiók születésének és megszűnésének ideje. Az viszont meglepő, hogy az egyébként nagyon hasonló zenei készlettel dolgozó számtalan rádió között egy a sajnos méltatlanul elhanyagolt stílust (komolyzenét) sugárzó rádió is éterbe lépett a két új rádió adóval (Neo FM és Class FM) szinte egyszerre és megpróbál kitűnni a zenei zajból.

Talán többekben gyanús lehet, hogy a Class FM és Klasszik Rádió neve nagyon hasonló, persze lehet feltételezni ebben marketingfogást, de mindehhez tudni kell, hogy Classic FM és Klassikradio néven számos országban évek óta üzemel klasszikus zenét játszó rádióadó.

De nézzük a bevezető kampány elemeit.

Először a logóra szeretnék kitérni, ami egy igazán dicséretes alkotás. Egyszerű és a mostani trendeknek megfelelő, mind képileg, mind színeiben, mégis visszaadja a komolyzene hangulatát a violinkulcsszerű formával, a lekerekített kerettel, a zöld színnel, amely köztudottan a nyugalom szimbóluma, ugyanakkor tartalmazza a lényegi információkat, a fekete-fehér-zöld kontrasztnak köszönhetően pedig megragadja a figyelmet.

Ugyanez a letisztultság és harmónia sugárzik a plakátról is. Egyetlen dolog, ami számomra kicsit bontja ezt a harmóniát, az a betűtípus, amely esetében talán szerencsésebb lett volna egy reneszánsz vagy esetleg egy barokk típus.

Megmondom őszintén, számomra nagyon szimpatikus ez a kezdeményezés, mert biztos vagyok benne, hogy van igény a minőségi zenére és valószínűleg gyorsan hallgatóságra is talál majd a rádió, hiszen fogyaszthatóbb, ismertebb zenei műveket kínál, mint például versenytársa (MR3-Bartók). Talán ez lehet az egyik módja annak, hogy még több emberrel, és talán a fiatalokkal is megismertessék és megszerettessék a komolyzenét.
 

Évvége közeledtével mindenhol összefoglalók, elemzések készülnek az év történéseiről. Ennek apropóján szeretnék indítani egy sorozatot, amely hónapokra bontva bemutatja azokat a plakátokat, melyekre nem került sor év közben, mégis említést érdemelnek.

Miután a Grafter blog februárban kezdte meg működését, pillantsunk vissza a februári időszakra.

A Kulturális Turizmus Éve alkalmából indított népszerűsítő kampány igazán dicséretes.
„Itthon láss csodát” plakátsorozat indás megoldása és a kapcsolódó illusztráció ugyanakkor kissé kaotikusra sikerült. Sokat akartak bemutatni, ami túlzsúfolttá tette a képet. Ráadásul milyen országimázs az, amiben borult, viharos háttérrel reklámoznak?

Pannon puma helyett itt a pannon nyúl. Olyan mintha a cég annyira előrelátó lett volna, hogy már januárban megjelentette a húsvéti témájú plakátjait. A címből kiindulva nyilván a Valentin-nap volt a célpont, bár a jelmezek alapján a farsang sem kizárt.
 

A Művészetek Palotáját reklámozó plakátot nem bonyolították túl. Színösszeállításával és illusztrációjával mégis figyelemfelkeltő. Ugyanakkor az ábrát nézve előbb asszociálok egy mobilreklámra, mint kulturális eseményre.
 

 
A Tallózó ötletes rejtvénye hónapok óta szórakoztatja a járókelőket és villamosra várakozókat. A módszer nagyon jó, a baj csak annyi, hogy jelen hirdetés esetében eltereli a figyelmet a termékről. Én például akármikor láttam ezt a plakátot, mindig részletesen megfigyeltem az ábrát, a lényeg viszont soha nem ragadt meg. A kiadvány címét érdemes lett volna pl. a betűmérettel jobban hangsúlyozni.

A következő részben többek között Demszky és az APEH plakátja kerül bemutatásra.

A közelgő vizsgaidőszakhoz kapcsolódóan íme egy plakát a memória felfrissítéséről. Bár a hirdetés már nyár végén is feltűnt néhány óriásplakáton, néhány hete megszaporodott a száma a kisebb hirdetőfelületeken is.

Az illusztráció a geg eszközét próbálta alkalmazni, szerintem elég gagyi módon.

A színhasználat nem segíti az össze-nem-illőség hangsúlyozását, hiszen a felhúzó kulcs színe beleilleszkedik a felirat háttérszínébe.


Bár a „felhúzó” egyfajta nyíl szerepet is betölt és átvezeti a figyelmet a szövegre, az ábra és a szöveg elhelyezésekor érdemes lett volna figyelembe venni az ún. Z-görbe szabályt, azaz az olvasás megszokott irányát, amely a plakátok észlelésekor fontos szempont lehet.

A jobb felső zónában található szöveg esetében fontos megjegyezni, hogy ha valaki kézíráshoz hasonlító betűtípust használ, mindenképpen érdemes figyelembe venni a grafológia szabályait is. Jelen esetben például a szöveg által hangsúlyozott segítség a balra dőlő törzsvonalak, zárt, árkádos formák megjelenítésével egyáltalán nincs alátámasztva, sőt…

Összességében a plakát nem egy mestermű, de feltehetően sok diák próbál majd meg a rajta szereplő termékhez hasonló módszerekkel boldogulni a felkészüléskor. Pedig olykor talán egy kiadós alvás sokkal többet ér, mint bármilyen csodaszer.
 

Nem kellett sokat várni az ellenzék válaszára az MSZP csökkentő-kampányát illetően. Tették, amit tenni kell.

Az egyébként letisztult, jól kivitelezett MSZP dizájnt lemásolva, szinte már másnap utcára kerültek a kormányzati plakátsorozatba illő hirdetések. Nem is szeretnék sok szót ejteni a kivitelezésről, hiszen mind a betűtípus, mind a színek és az elrendezés megfelel a korábban leírtaknak.

Persze a Bajnai Gordon mögött felsorakozó Gyurcsány - Hunvald – Zuschlag – Hagyó kvartett láttán, azért elég gyorsan felismerhető, hogy ez a plakát nem a csökkentő-kampány, illetve nem a szocialista csökkentő-kampány része. Bár a hangsúly itt is a csökkenésen, a jelenlét csökkentésén van.

A mondandó nyomatékosítása és a könnyebb felismerés érdekében a képen látható személyek elrendezésekor még arra is odafigyeltek, hogy a bilincsek jól láthatóak legyenek.

Persze miután a politikában már régóta bármilyen módszer megengedett, az hogy a FIDESZ tulajdonképpen lemásolta az MSZP plakátjait, már egyáltalán nem meglepő, ugyanakkor hatékony eszköznek bizonyulhat a kormánypárt népszerűsítésre tett kísérlete ellensúlyozására.