A hétvégén lezajlott magyar találkozó plakátjával az északi országhatárhoz közel figyeltem fel. Reklámgrafológia tekintetében igazi csemegének számít, hiszen olyan kézírást utánzó elemeket tartalmaz, amit nem lehet szó nélkül hagyni.

Már a plakát összképét tekintve is látszik, hogy bár a szövegrészek rendezetten helyezkednek el, mégis kaotikus benyomást kelt a kép, amely tele van feszültséggel. Mindez a szabálytalanul váltakozó írásnak, illetve szűkítéseknek és szögeknek köszönhető.

A betűtávolság változó, sőt az azonos betűk mérete is. Az alsó sorban például jól megfigyelhető az „y”-ok alsó hurokméretének eltérése.

A szöveg alul és felül is szinte kilóg a plakátról, amely erőltetetté teszi a mondandót. Ezt fokozzák a szűk sorközök, melyek a betűkben találhatók szögekkel együtt feszültté teszik az írást. Szűkek a betűk is, amely kritikusságra, elzárkózásra, ugyanakkor erős akaratra utalhat. Ráadásul nincsenek igazi kötések köztük, csak szorosan egymáshoz vannak ragasztva, amely látszati dolgokra, megvalósulatlan törekvéseket jelez.

További érdekesség, hogy épp egy olyan betűtípust választottak, amelyben a betűk felső hurokmagassága teljesen leszűkül, amely alacsony szellemi (intellektuális) igényt mutat, hangsúlyozva a tettrekészséget, gyakorlatias hozzáállást.

Összességében tehát a plakát egyáltalán nem ösztönöz a részvételre, sőt egészen negatív érzést kelt a járókelőkben.

Kérdés csak az, hogy a plakát ténylegesen tükrözte a rendezvény hangulatát és mondandóját, vagy csak a véletlennek köszönhető, hogy ilyen negatív elemeket sikerült felvonultatni.