Így hangzik a MédiaUnió által kezdeményezett 2009-es kampány, mely az egészségtudatosságra és a megelőzésre hívja fel a figyelmet.
A hirdetések a társadalmi célú reklámokhoz (TCR) híven olyan figyelemfelkeltő képeket, helyzeteket jelenítenek meg, melyekkel jól képesek hatni lelkiismeretünkre. Azonban a korábban említett 1 %-os reklámokhoz képest itt más motivációt jelenítenek meg, hiszen az adott egyén saját érdekére, egészségének megóvására hívják fel a figyelmet (azaz freudi értelmezésben az ösztön-ént szólítják meg). Ehhez a hirdetésekben az elrettentés eszközét próbálják alkalmazni, az elsőre talán humorosnak tűnő, mégis komoly és irónikus helyzetekkel.
Színek tekintetében nagyon jól szerkesztettek a plakátok. Egyrészt érdemes megemlíteni a domináns zöld hátteret, mely a kék, szürke színekkel társítva jól szimbolizálja a nyugodt, elkényelmesedett életet és egy általános belenyugvást a kialakult helyzetbe. Ebből próbál „felrázni” (a zöld kiegészítő színeként) a piros szín életteliségével, illetve felszólító és egyben tiltó tartalmával. A szlogen a piros-fekete kontrasztnak és a nagybetűknek köszönhetően önmagában is nagyon figyelemfelhívó.
A szöveg rövid, frappáns és lényegretörő. A feliratok esetében alkalmazott eltérő betűtípusok alkalmasak a figyelem felkeltésre és a kifogások és a valós helyzet közötti ellentmondás kiemelésére. Ugyanakkor a betűtípusok használatát nem érzem elég következetesnek. A felső felirat esetében a széles betűtalpakkal számomra inkább megerősítik a kifogásban foglaltakat, míg az alsó típusnál használt divatosabb, talp nélküli betűk a talp hiányával csökkentik a mondandó megalapozottságát és hangsúlyosságát. Szerintem a nyomatékosítás érdekében érdemesebb lett volna ezeket fordítva megjeleníteni.
A kampány készítői közvéleménykutatási adatokra alapozva nagyon jól összegzik és részletezik azokat a káros tényezőket és a hozzákapcsolódó kifogásokat, amelyek adott helyzetben felmerülhetnek. Az így bemutatott negatív magatartásmintákkal bizony nehéz szembesülni, de még nehezebb változtatni rajtuk. Ez személyiségünktől függően kisebb-nagyobb belső feszültséget (ún. kognitív disszonancia) gerjeszt bennünk. Ennek csökkentésére „gyártunk” különböző kifogásokat. A reklám szlogen azért is nagyon találó, mert szembesít ezekkel a közismert kibúvókkal, tovább erősítve a belső ellentmondást, rákényszerítve a változtatásra.
Szóval, ha ezek után még mindig lenne kifogásod, ki vele! Le vele!