Folytatva a politikai témájú plakátok sorát, nézzük meg az SZDSZ tolerancia (vagy más néven identitás) kampányának gyöngyszemeit.

Kezdeném egyből az elnevezéssel, ami már önmagában is érdekes. Amikor februárban elindult a kampány, az európai parlamenti választások időpontja még nem volt ismeretes, így a magyar jogszabályok szerint a köztársasági elnök bejelentéséig politikai kampányt nem folytathatott az SZDSZ. Ezt kikerülve elnevezték a népszerűsítő programot tolerancia-kampánynak, hivatkozva az elmúlt időszak tarsadalmi problémáira. Ami nem is lenne annyira átlátszó, ha nem szerepelne a „szavazó” szó, illetve a korábbi választási részvétel és az 5 %-os küszöb kalkulációjából eredő „200 000 +1” határszám a szövegben.

A fenti plakátot nézve egy letisztult formát láthatunk, mely egy költői kérdés formájában kívánja gondolkodásra sarkallni a közönséget. Ez a kérdésfelvetéses technika jó ötlet, hiszen sokkal jobban motiválja a közönséget a téma átgondolására, mint egy szimpla kijelentés.
A második esetben azonban már nemcsak a szabad és/vagy demokrata (vigyázat nem szabaddemokrata!) kérdés merül fel, hanem egy komplett közvéleménykutatás, amit valljuk be az emberek többsége szeret elkerülni. Szóval nem feltétlen tartok jó megoldásnak egy ilyen szintű listát, pláne nem politikai témakörben.

A képes megoldások ugyanakkor egyértelműen figyelemfelkeltőek (jelen esetben sokkal inkább ijesztő), olyanannyira, hogy a hirdetésben szereplő hölgy arcképével akár Szondi-tesztet is lehetne végezni. Mégis egy ilyen inkább fájdalmas, mint áhitatos arckifejezés megjelenítését azért tartom hatékonynak, mert megszólítja az empatikus énünket és szinte kíváncsiak leszünk,  vajon mi történhetett szegény idős hölggyel, így ösztönözve a kép alatt szereplő szöveg elolvasására.

Más kérdés, hogy a jelenlegi politikai helyzetben hány választót érdekel majd például az, hogy Isten jobb vagy baloldali?

Most, hogy végre tudjuk az EP-választás időpontját, lassan tanácsosabb lenne inkább a jelen válsághelyzetre aktualizált, hivatalos kampányplakátokkal előrukkolni. Addig marad a kérdés:

Van-e? Hol van? És ki a 200 001. szavazó?