Az EP-kampányelemző sorozat utolsó elemeként lássuk annak a pártnak az anyagait, amely a közvéleménykutatások alapján a legtöbb szavazatra számíthat a hétvégi megmérettetésen.

A Fidesz plakátjait vizsgálva láthatjuk, hogy nagyon letisztult megoldást használnak, nincsenek túlbonyolított szövegek, hívószavakként jól használható rövid felszólításokat alkalmaznak, a szöveg és a kép jól illeszkedik egymáshoz.

Ahogy az LMP esetében egy bővülő, egyre több elemet megjelenítő kampányt figyelhetünk meg, addig a Fidesz esetében épp az ellenkezője mondható el, náluk a kampány kibontakozásával egyre csökkent a képes megjelenítések jelentősége, a hangsúly áttevődött a hívószavakra és a már jól bevált narancssárga szín használatára.

Éppen emiatt több „vád” is érte a Fideszt, hogy plakátjai túlzottan behelyettesíthetőek, sablonosak, hogy bármely más párt használhatta volna ezt a szlogent a saját színeiben megjelenítve. Ezzel kapcsolatban úgy gondolom, hogy miután ők a legnagyobb ellenzéki párt és a plakát mondanivalója mindenki számára nyilvánvalóan az, hogy elég az eddigi kormányzásból, elég furcsán venné ki magát, ha az SZDSZ vagy az MSZP színeiben jelenne meg. Maximum az MDF szájából tudnám még ezt elképzelni. Egyébként ez olyan, mint amikor látsz egy festményt és azt mondod, ilyet én is tudnék festeni. Igen? De akkor miért nem tetted meg eddig?

„Egy ország mondja ELÉG!” szlogennel a hazánkban kialakult közhangulatra építkeznek (a 2006-os „Rosszabbul élünk” kampánynak egyfajta egyszerűsítése és aktualizálása), amely mostanra gazdaságilag is alátámasztottá vált. Ugyanakkor egy csoport megjelölést is tartalmaz, amely a választóban a valahová tartozás érzését erősítheti, motiválva őt ezzel a párt melletti szavazásra.

A szlogen frappáns és találó, amelyre rá lehetett építeni a már fent említett szűkítő koncepciót. Így a bevezető színes, képes plakátok után elegendő volt az Elég! hívószó, illetve a magyar zászlóba helyezett Szavazz felirat.

Ha a szöveg formai megjelenítését, illetve grafológiai szimbolikáját nézem, nem értek egyet a talpatlan betűk használatával. Egy ilyen típusú kijelentéshez, amely a szlogenben szerepel, sokkal célravezetőbb lett volna talpas betűket alkalmazni, amellyel nyomatékosabbá és meggyőzőbbé tehették volna a szöveget. A talpatlan betűk azt a benyomást kelthetik, hogy nem megalapozott az állítás, hogy csak úgy lóg a levegőben.

Összességében jó a koncepció, ugyanakkor ami nekem nagyon hiányzott, hogy egyáltalán nem derül ki a kampány anyagaiból, hogy miről is szavazunk hétvégén. A plakátokon ugyanis még csak utalás sincs arra (sem színben, sem szövegben), hogy ez egy EP-választási kampány amúgy. Nyilvánvalóan ez nem figyelmetlenség miatt alakult így.. De tartani kell a sorrendet akkor is: először EP választás, utána jön a magyar választás. Még, ha tudjuk is: a jövő elkezdődött..
 

Az EP-kampány elemezgetéseit folytatva nézzünk egy olyan pártot, mely nem olyan rég jött létre, mégis sikerült elérnie, hogy a legnagyobbak között szerepelhessen a választási listán.

A Lehet Más a Politika, röviden LMP és a Humanista Párt közös kampányát eleinte nem tudtam hová tenni. Nehéz volt eldönteni, hogy különféle kommunikációs eszközök egymás mellé helyezése, vagy egy komolyan átgondolt koncepció áll a háttérben. Indult azzal, hogy telefújták a járdákat zöld szívekben látható „Érzem!” felirattal. Ezután következtek a matricák hasonló ábrával. Ebből gyorsan kiderült, hogy a párt gerillamarketingben erős (sajnos olykor talán túlzottan is).

Majd néhány héttel később tele volt a főváros a plakátokkal is. Innentől kezdve látható volt, hogy ezt az aszfaltfújós-matricás bevezetést nyilván egyfajta teasernek (felcsigázó reklámnak) szánták, ahogy azt anno például a Djuice márkanév bevezetésekor láthattuk. Itt mondjuk, aki nagyon akarta ki tudta deríteni, miről is van szó, hiszen szerepelt a honlap címe is a matricákon. De nagyon örülök annak, hogy van egy olyan párt, aki végre újszerű kommunikációs elemeket visz a már megszokott (unalmas) kampánykommunikációba.

Visszatérve a plakátok arculatára. A szív motívum és az Érzem! felirat érzelmileg próbálja megszólítani a választókat. A két elem egyébként nagyon jól erősíti egymást. Ami számomra zavaró és nem is igazán értem, az az, hogy miért egyes szám első személyben, felkiáltásként használják a szót. Szerintem sokkal hatásosabb lett volna, ha felkiáltásként egyes szám második személyben szólítanak meg: „Érezd!” vagy esetleg kérdésként fordulnak a szavazókhoz: „Érzed?”, ahogy azt a plakátokon is teszik.

A zöld szín használata valószínűleg nem szorul magyarázatra, hiszen a párt „zöld célkitűzéseit” szimbolizálja.

Ami az írást illeti, ott azért lenne még teendő. Hiszen az „Érzem” szóban hol balra, hol jobbra dőlnek a betűk, és kötetlenül vagy egymáshoz ragasztva lógnak egymás mellett, ezáltal az egész szöveg ingataggá és bizonytalanná válik. Ez viszont azt sugallja, hogy „Érzem” ugyan, hogy lehet változás, de ebben egyáltalán nem vagyok biztos.

Összességében a koncepció fiatalos és újszerű. Arra azonban, hogy a párt nevében foglaltakat megvalósítsák, valószínű még várniuk kell.
 

Az EP-választások közeledtével egyre nagyobb tömegben zúdulnak ránk mind a plakátokról, mind a TV-spotok vagy vírusvideók révén a pártok  választási üzenetei. Szó esett már eddig az MDF, SZDSZ és MSZP kampányanyagáról. Lássuk most a „nagy mumus”, a Jobbik plakátjait.

Ők azok, akik az LMP-vel karöltve leginkább kihasználják az ingyenesen e célra kihelyezett hirdetési felületeket. És egyben ez az a párt, amely még a legkisebb falvakba is bőséggel juttatott szóróanyagot, plakátot és miegymást. Ilyen szepontból talán a leghatékonyabbnak mondhatók.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a nagyobb városokban szinte nem is kellenne magukat népszerűsíteni, hiszen a fent említett három párt bőszen „segíti” a megjelenésüket.

Hosszú ideig a fent látható képpel találkozhattunk csak, amire összességében azt mondom, korrekt kampány anyag. A szlogent tekintve nekem egyből a „Jamaika a jamaikaiaké” nyelvtörő jutott eszembe. Szerintem esetükben egy kevésbé nacionalista megnyilvánulás, mint a „Győzzön a Jobbik!” sokkal jobban adta volna magát.

Egészen múlt hétig azt gondoltam, hogy ez a „szolid portré” lesz a párt egyetlen fegyvere, amíg meg nem pillantottam Árpád atyánkat. Már a 2004-es kettősállampolgárságról szóló szavazáskor is előhozakodtak (pl. MDF, Magyarok Világszövetsége) olyan hazafiasságra hivatkozó kijelentéssel, hogy ha élne Hunyadi vagy Rákóczi, ők is csak vízummal utazhatnának be. Ennek mintájára a Jobbik még messzebbre ment (főleg az időben), hamár árpádsávos zászló, akkor ők egészen Árpádig néztek vissza, az ő szájába adva mondandójukat.

A hirdetésben keretes szerkezetként jelenik meg egy újabb és a régi szlogen. Az „Újra meghódítjuk Európát” kijelentést egy kicsit erősnek és mosolykeltőnek érzem, pláne a vezér-ábrázolással, de legalább ilyen szinten párhuzamot állítottak magával az eseménnyel, ami néhány pártnak egyáltalán nem sikerült. Bár sok összefüggés a két mondat között nincsen. Ami ezen a plakáton nagyon gyengén sikerült, az a két szlogen  közötti rész. A kép melleti szöveg elrendezése nagyon rossz látványt nyújt. Olyan, mintha a kép nagysága miatt nem boldogultak volna a szöveg elhelyezésével.

Összességében ez a hirdetés talán sokakat felháborít, erősnek és ijesztőnek érzik a módszert, én inkább röhejesnek találom.

De ezt döntse el mindenki magának!

„Válság ellen nincs mit tenni!” hívja fel figyelmünket a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) legújabb kommunikációs eszközén, a szórakozóhelyekre és éttermekbe elhelyezett freecardokon.

Először is hamár válság, néhány gondolat arról, mennyire hatékony eszköz a képeslapos terjesztés. Ha jól megnézzük, hacsak nem ezzel foglalkozik valaki, ezeknek a képeslapoknak a nagy része a kukában landol. Ellenben az előállításuk meglehetősen költséges, arról nem beszélve, hogy papíralapú, tehát nem igazán környezettudatos. Ezáltal a hirdető saját magával kerül ellentmondásba. Hiszen, ha kimondom, hogy nagyon rossz gazdasági helyzet van, akkor nem állok neki drága, idejét múlt eszközöket legyártani, inkább törekszem a sokkal olcsóbb és hatékonyabb online megoldásokra.

A másik fontos szempont, hogy azok a helyek, ahol ezeket a kis A/6-os méretű kártyákat elhelyezik, általában félhomályosak, de mindenképpen gyengébben megvilágítottak, ahová olyan eszközt kell elhelyezni, ami „kivilágít” és szemetszúr a sok papír közül. Ilyen szempontból a fehér felirat a sötétkép háttéren nagyon jó megoldás. És ebben az esetben még az is jól illeszkedik a szöveg tartalmához, hogy balra dőlnek a betűk, amely egyfajta megtorpanást, gátolt továbblépést szimbolzál.

Ugyanakkor odáig el sem fog jutni az üzenet, hogy el is vegyem és megnézzem a fekete, alig látható részeket, pláne nem a megoldást jelentő bal alsó sarokban szereplő kb. 4-es betűméretű szöveget. Bár ez a szöveg is igazán feltűnő, de ha már ilyet akarunk gyártani, érdemes arra törekedni, hogy valami megoldás is szerepeljen a látható/olvasható részben. Például a reklám TV-spotjában szerepel egy olyan, hogy "Konkrét pályázati lehetőségek!", ami egyébként igen furcsán hangzik, mégis több megoldási javaslat és pozitív figyelemfelhívás van benne, mint ebben.

Arról nem beszélve, hogy ki az (rajtam kívül), aki elvesz és tovább is küld egy olyan tájékoztatót, amivel azt közlik, hogy válság van és nyugodjál szépen bele, mert úgysem tudsz ellene mit tenni.

Hát ezt az információt köszönjük szépen, mi is észrevettük!

Ezek után az következne, hogy vagy be sem megyek a szórakozóhelyre, vagy bánatomban leiszom magam.

 

A jól sikerült pinocchiós plakát után lássuk milyen anyaggal rukkolt elő az MDF az EP-választási kampányában.

A párt az utóbbi időben elég sokszor került a média kereszttüzébe, köszönhetően többek között Bokros Lajos napról napra változó lehetséges pozíciójának. A legutolsó verzió végül az MDF listavezető pozíciója lett. A párt EP-kampánya egy szimpla csoportképpel indult, aztán az egyéni jelölteknél előrukkoltak egy egészen furcsa megoldással.

A szöveg és a színek a szokásosak. No, de a képek!

Nem ismerem a jelbeszéd elemeit, de az mindenképpen furcsa és mosolykeltő, ahogy a Bokros Lajos mögött álló „nép” a fejéhez kap, jelezve ezzel a Többet ésszel!, szavazz rá.
Az köztudott, hogy Bokros Lajos a gazdasági élet elismert szakembere, nyilvánvalóan a jelenlegi helyzetben megéri egy közgazdaságban jártas névvel előrukkolni. Persze, ha a lakosság szavazatát szeretnék megnyerni, valószínűleg tanácsosabb lett volna egy olyan névvel előállni, aki nem vezeti a politikusok népszerűtlenségi listáját.

A másik plakáton Habsburg György látható, enyhén komikus megjelenítésben. Olyan mintha valami sporteseményt reklámoznának a képen szereplők és nem egy EP-választást. Mintha egy paródia lenne ez a plakát. Arról nem beszélve, hogy a Habsburg név egyébként sem cseng jól, visszatekintve a magyar történelem 19. századi eseményeire. A kiegyezés szóval egy mondatba helyezve pedig végképp furcsán hangzik. Ha poénnak szánták, akkor ezen valószínűleg kevesen nevetnek. Egyáltalán, kivel kell kiegyezni és hogy jön ez az EP-választásokhoz?

Összességében úgy érzem, ha az új plakátok célja a szimpátiakeltés volt, akkor ezekkel a már-már debilitás határát súroló képekkel épp az ellenkezőjét sikerül majd elérni és „megsemmisül” az a tekintély és tisztelet, ami a két jelöltet valaha is jellemezte.

Szóval a plakátra is igaz, hogy "tudunk jobbat", tudnak jobbat!
 

Az EP-választási kampány elemei közt válogatva, nézzük kicsit közelebbről a kormánypárt plakátjait.

Úgy látszik mostanság az a koncepció vált divatossá, hogy egyszerre több irányú kampányt folytatnak a pártok, ezt láthattuk már a pécsi Páva-kampány során is, de ugyanígy az MSZP is alkalmazza. Az egyik irányt maga a párt képviseli (fenti kép) a hölgytagjai által tolmácsolt pozitív üzenetekkel. A másik irány (lent) pedig a Zuschlag-ügy kirobbanását követően megszünt Fiatal Baloldal utódjaként létrejött Societas gondozásában indult el (lényegében az MSZP ifjúsági tagozata) egy választási lehetőséget kínálva.
 
A fenti képen első pillantásra látszik, hogy egy teljesen más színvilággal találkozhatunk, mint korábban. Az eddigi piros négyzet kockává nőtte ki magát. A piros-fehér kombináció, illetve sárga-lila kiegészítő színek jól kiemelik a szöveget. Ezt az eszközt azonban teljesen ellensúlyozza az egymás után alkalmazott számtalan betűtípus és –méret, mely látványilag olyan kaotikus benyomást kelt, ami nehezen olvashatóvá és egyben hiteltelenné is teszi a mondandót.

A Societas plakátján lévő megjelenítés nem egyedi, hiszen hasonló elemeket láthattunk már az SZDSZ plakátjain is. A plakát mondandójának értelmezésekor, azonban igen nagy ellentmondást éreztem. Szeretet vagy gyűlölet, mint két szélsőség jelenik meg. Persze ott a banki reklámokból már hirhedt kiscsillagos megoldás, utalva arra, hogy a szeretetet a Societas szimbolizálja. De aztán jön egy mondat, ami az egészet megsemmisíti: „Ha eleged van a szélsőségekből, szavazz az MSZP listájára!” Értsem ezen azt, hogy akkor szavazzak az MSZP-re, ha nem akarok szeretetet vagy gyűlöletet? Itt azért kicsit jobban át kellett volna gondolni az ok-okozati összefüggéseket.

Ezen kívül ez a párt is abba a „hibába” esett, amibe az SZDSZ: sikerült saját maga helyett/mellett, egy másik jelöltet reklámoznia a plakátján.
 

Magyarországon az utóbbi időben egyre komolyabb méreteket ölt a pókerőrület. Baráti társaságokban esti programként, versenyszerűen, vagy csak egyszerűen a tv-ből nézve a Korda-féle közvetítést egyre több ember figyelmét köti le a kártyajáték.

Eddig nem szembesültem kültéri hirdető felületen ehhez kapcsolódó plakáttal, mostanra azonban úgy tűnik a póker „médiazajából”  már ehhez az eszközhöz kell nyúlni a siker érdekében.

Az egyik szerencsejátékokkal foglalkozó cég a mellékelt hirdetéssel próbálja tovább népszerűsíteni a játékot.

A hirdetés ugyan ötletes, hiszen a Nirvana album óta jól ismert „úszó” gyermekes jelenettel nyit, ugyanakkor egy kicsit már elcsépelt megoldás. Mégis azt nyilván magyaráznom sem kell, hogy a siker egyik biztos kulcsa lehet, ha gyermeket jelenítünk meg a hirdetésben.

Ennél azonban egy komoly módszert is használtak a készítők. Olyan össze nem illő képek kombinációját (ún. blickfangot) jelenítenek meg (kisgyerek arcon bajusz és napszemüveg), ami biztosan felkelti a járókelők figyelmét. Bár viszonylag sok időt igényel, hogy rájöjjünk mit is reklámoznak valójában. Ebben segít a sarkokban található, kártyalapszerű megjelenítés

A szövegezés viszont eléggé következetlen és aránytalan. A „Senki sem születik nagymenőnek” szlogen vicces és a képpel együtt teljesen jól megállja a helyét, de összességében a feliratok rendszertelenek, átláthatatlanok. A kép harmadik harmadában lévő szöveges rész egyrészt nagyon sok és tömény, másrészt nem világos, hogy mi a hirdetés tényleges mondandója és mi a reklám tárgya. Először beszélnek arról, hogy megtanítják a pókert, utána pedig bajnokságra hívnak fel. A kettő számomra kizárja egymást.

Kevesebb információval és lényegretörőbb feliratokkal hatékonyabb is lehetne a reklám. Ettől függetlenül a pókerrajongók figyelmét feltehetően sikerül majd felkelteni.

De vajon miért pont ez a játék vált ennyire népszerűvé?

Május a politikai kampányok időszaka, nemcsak az EP, a pécsi polgármesterválasztás tekintetében is. Miután Páva Zsolt tegnap a Fidesz-KDNP színeiben megnyerte az időközi választásokat, itt az ideje, hogy az ő kampányplakátjaiból is csemegézzünk kicsit.

Ami érdekesség és elsőre feltűnt, hogy két különböző stílusú hirdetési vonal indult el, amely más-más réteget hív szavazásra. Az egyik (fenti kép) a pártot állította a középpontba és egy agresszív hangvételű üzenetet intézett a választók felé. Míg a másik magának a jelöltnek az üzenetét hordozza. Ez utóbbiról szeretnék a továbbiakban írni.

Eltérően az eddigi és a fent látható másik megoldástól Páva Zsolt esetében egy teljesen új színvilág jelenik meg. Nyoma sincs a narancssárga-fehér megoldásoknak, az alapszín jelen esetben a kék. A béke, nyugalom, hűség, biztonság jelképe. Páva Zsolt nevét hallva az első gondolatom az volt, hogy miért nem alkalmaznak valamilyen népi, páva madár szimbólumot, amelyről mindenki asszociálhatna a jelöltre. Úgy tűnik ez a színekben meg is jelenik. Szándékosan vagy véletlenül, mindegy is, ügyes megoldás.

A szöveget figyelve, a Siker programja 2009, vastag, talpas betűkkel írva azt az érzetet kelti, hogy ez a kijelentés megalapozott. Az alatta lévő szöveg jobbra dőlése egyrészt utalhat a pártra, a jobb oldali irányvonalra, ugyanakkor grafológiai értelemben a jövőbe tekintést, optimizmust, nyitottságot és egyfajta reményt szimbolizál. Tehát a szöveg mondanivalója, stílusa összhangban van.

A képen megjelenik egy számomra új, érdekes dolog, Páva Zsolt skype-címe. Az ötlet egyébként jó, hiszen ez egyfajta gesztus arra, hogy az emberek még közelebb kerülhessenek a felettük álló vezetéshez. Ugyanakkor, ha jobban belegondolunk sok értelme nincs. Hiszen a valós idejű kommunikációs eszközöknek (GTalk, Skype) pont az lenne a lényege, hogy amikor a társalkodópartnerünk gép előtt ül, egy időben tudjunk vele beszélgetni. Ha ezt ténylegesen egy hatékony eszköznek szánták, akkor ahhoz jelentős időt kellett volna a polgármester úrnak a gép előtt tölteni, ami nem túl hihető.

Ettől eltekintve a plakát szimbolikailag, képileg, szövegileg nagyon jólsikerült, kerek egészet alkot. És az eredmények a hatékonyságát is igazolták. Reméljük a folytatás is ilyen sikeres lesz.
 

Folytatva az európai parlamenti választások kampányanyagának elemezgetését, nézzük az SZDSZ legújabb plakátját, amely minden eddiginél komolyabb vizuális megjelenítést alkalmaz.

Szó volt már korábban a színvilágról és a szlogen tartalmi elemeiről, erről most nem is szeretnék szólni, bár a kék-fehér csíkos megoldás egészen újszerű megközelítés.  Itt azonban sokkal érdekesebbnek találom a „sokkoló képeket” illetve a felkínált választási lehetőséget.

A legújabb közvéleménykutatások alapján, amik, valljuk be ritkán tükrözik reprezentatív módon a valóságot, azt jósolják, hogy az EP-választásokon nagy valószínűséggel 3 párt szerez majd képviselői helyet. A 3-ból 2 hely elég egyértelmű. A 3. viszont a kispártok közötti „harcból” kerülhet ki, ezért szinte egyértelműen adódik, hogy az összehasonlítás eszközét vessék be, ami megfelelő érvekkel nagyon hatékony lehet. Ebben az esetben erről nem vagyok meggyőződve.

Feltételezem elrettentésnek szánták a készítők a K1-es bokszolókra hasonlító, kigyúrt, kopasz fiatalember megjelenítését, aki ugyan nagydarab, szigorú arcú, mégis jámbor tekintettel rendelkezik és őszintén szólva, nem tudom, ki asszociál ebből a Jobbikra. Ebben persze segít az igen csak furcsa kategóriabesorolást jelentő felirat. Szerintem egy magyar gárdás egyenruháról (ahogy egyébként az a másik plakáton szerepel is) előbb beugrik az embereknek, miről is van szó.

Ezzel szemben áll a „megoldást jelentő” 200 001 szabad, demokratát megszemélyesítő, inges fiatalember, aki bármennyire is mosolyog, emelt fejtartásával önteltséget sugároz az arca.

Egy biztos, a plakát egyértelműen figyelemfelkeltő, pláne, aki szereti a bokszot, pankrációt és a hasonló műfajt, valószínűleg, hamar feltűnik számára a hirdetés. Másrészt ezzel lényegében deklarálják, hogy a Jobbik tényleges erővel és eséllyel rendelkezik és tulajdonképpen egy újabb megjelenési felületet biztosítanak így számukra.

De szabad a választás, hogy ki képviselje hazánkat az Európai Parlamentben. Döntsd el Te, melyiküket látnád ott szívesebben!

Nem plakáton láttam a hirdetést, TV-spot hatott rám annyira sokkolóan, hogy kényszert éreztem arra, hogy megírjam.

A Garnier haj- és arcápolási termékeit, testápolóit már jól ismerhetjük. Most azonban egy olyan termékcsaláddal áltak elő, ami eddig nem keltette fel más cégek esetében a figyelmem, most viszont elgondolkoztam az értelmén.

A termék leírása a következő: „Az első Mineral dezodor szabadalmazott aktív ásványi anyaggal gazdagítva, hogy a pórusok eltömítése nélkül fokozza az izzadtságszag elleni hatékonyságot.” Mindezt 48 órás izzadásgátló hatással!

Nyilvánvalóan nem az ásványi anyagokon akadtam fenn, bár őszintén szólva a vegyi termékek mellett, már ez is meglepő, sokkal inkább a 48 óra tett rám mély benyomást. Elgondolkoztam, vajon meddig lehet elmenni a reklámiparban az egymás termékeinek „überelése” tekintetében. Fontos, hogy mindig elő tudjunk állni valami újjal (lásd. Sensitive, aloe verás, fekete ruhához használható vagy ezüst tartalmú, stb.), valami olyannal, ami felülmúlja a piacon lévő hasonló típusú termékeket. De szerintem ugyanolyan fontos, hogy mindez olyan pluszt adjon a fogyasztó számára, ami reális értékkel rendelkezik.

Most őszintén, mi értelme van egy 48 órán át ható izzadásgátlónak? Szerintem alapvető higiéniai kérdés, hogy az ember naponta legalább egyszer tisztálkodjon, hiszen ha valaki 2 napig nem fürdik, nehezen talál olyan dezodort, ami elfedi a különböző testszagokat, pláne meleg, nyári napokon.

Utánanéztem lehet-e a hülyeséget tovább fokozni, és igen! Létezik olyan termék, amely 72 órás frisseséget biztosít használójának. Ezek után kíváncsian várom, mikor dobják piacra az 1 hétig hatásos dezodorokat.
 

Korábban beszámoltam a MédiaUnió nagysikerű, színvonalas kezdeményezéséről, a Nincs de! kampányról és annak utcai hirdetőelemeiről..

A mozgalom legújabb szereplője sokak meglepetésére a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt.

A társaság nem is akármilyen megoldást választott. A kifogások hivatalos elszállítójaként, ahogy azt hirdetik magukról, egyrészt saját autóikat felmatricázva, másrészt egy gerillakampány kerében a kukákat teleragasztgatva hívja fel a nagyközönség figyelmét.

Így ütköztem bele én is az ábrán látható hirdetésbe. A dizájn a régi, talán annyi a különbség, hogy még jobban hangsúlyt kap a piros szín, ami jelen esetben ismét a figyelemfelhívás eszközéül szolgál. Így zöld kukákon elhelyezve pedig a már korábban említett piros–zöld kiegészítő színkombináció által alkotott kontraszt révén még inkább szembetűnik az utcán.

„A kifogások hivatalos elszállítója”, illetve a kukákon szereplő „Szemétbe a kifogásokkal” szlogenek viccesek, ötletesek és teljesen jól illeszkednek a kampányhoz. Az értelmüket kevésbé firtatnám, hiszen a kifogások szállítása meglehetősen furcsán hangzik.

Őszintén szólva már az is nagyon nagy eredmény lenne, ha a szemét eltűnne a főváros utcáiról és legalább ilyen szempontból tiszta, egészséges környezetben élhetnénk. Ez persze nem csak a szállítókon, hanem „rajtad (rajtunk) is múlik!”. Így talán ezen a területen is elérhetnénk a nyugat-európai nagyvárosok színvonalát.

Nagyon dicséretesnek tartanám, ha ehhez a kezdeményezéshez csatlakoznának a vidéki közterület-fenntartók és hulladékszállítók is, hiszen ott is van még mit javítani a közterületek tisztaságán.

Sőt, az igazán teljes körű hadművelet az lenne, ha a Csatonázási Művek is csatlakozna a csapathoz. Arra viszont kiváncsi lennék, ők milyen szlogennel állnának elő.
 

Több helyen is szembeköszön a városban a Fogyifutamra, vagy Turbó diétára felhívó plakát.
A rózsaszín kislányos indás-virágos dizájnból gyorsan következtethetünk arra, hogy a hirdetés nagy valószínűséggel nőknek szól.

Magyarországon sokan küzdenek súlyfelesleggel. A mozgás helyett inkább választják a koplalást vagy ami még jellemzőbb bedőlnek az újabbnál újabb olyan ajánlatoknak, melyek magas áron ígérnek gyors fogyást. A plakát itt is ígérettel próbálja „fogyasztásra” csábítani a közönséget, mely szerint 2 hét alatt 8 kg-t fogyhat.

Maga a „turbó” kifejezés találó és jól alátámasztja a gyors eredmény reményét. Mindezt jól megerősíti a jobbra dőlő, lendületet sugárzó betűtípus.

Az ígéret mellett a bugyik egyfajta szexuális jelként biztosítják a figyelemfelhívást és annak esélyét, hogy sikeresen eladják az új terméket vagy szolgáltatást. Hiszen melyik nő ne álmodna arról, hogy karcsú alakja legyen? Ráadásul az sem véletlen, hogy a vegyipar csodáit épp a hölgyeknek kívánják eladni. Hiszen sokkal inkább kaphatóak az efféle újdonságok kipróbálására és jobban hisznek az ilyen csodaszerekben.

Az előtte-utána megjelenítés ugyancsak a reménykeltés eszköze és megoldási javaslat a női igények/vágyak kielégítésére. Bár az ábra szempontjából a reklám elsőre kicsit vicces, hiszen a két női alsó mérete között nem látok komolyabb különbséget, inkább a szabása az, ami megkülönbözteti őket, illetve az, hogy divatos és modern viselet, vagy inkább egy konzervatívabb darab. Ezzel a bugyi-koncepcióval ugyanakkor nem feltétlen értek egyet. Úgy gondolom, attól, hogy valaki teltebb alkatú, még ugyanúgy viselhet divatos fehérneműt, mint vékonyabb társai, és ugyanez fordítva is igaz, hiszen bizonyára vannak olyan hölgyek, akik a kényelmesebb, régimódi alsókat részesítik előnyben.

Összességében szerintem célratörő megoldást láthatunk. Egyetlen komoly problémám annyi a hirdetéssel kapcsolatban, hogy számomra nem derül ki, hogy tulajdonképpen mi is a reklám tárgya, mit próbálnak legújabb csodaszerként ránk sózni. Itt egy konkrét szerről vagy egy versenyről van szó. Ez azért nem mindegy!

Addig is várom a véleményeket (nem csak a hölgyekét!), ki melyik fehérnemű mellett teszi le a voksát.

Szóval tanga vagy bugyi?

Az európai parlamenti választás kampánya kapcsán korábban bemutatott nem túl sikeres „első választó” plakátja után jöjjenek a központi kampányanyag elemei.

A plakátok színeit tekintve a már jól ismert uniós zászló színkombinációja köszön vissza a kék háttéren sárgával megjelenített választási logóval és szlogennel. A „Te dönthetsz! mondat figyelemfelhívó ugyan, de különösebb fantázia nincs benne.

A logó megjelenése ugyanakkor annál izgalmasabb. Biztosan sokan emlékeznek még a magyar családok szombati esti programját biztosító Megasztár produkcióra. Mikor a logót először messziről megpillantottam, egyből az ugrott be, hogy biztosan jön a következő sztár-válogató, közelebbről nézve aztán kiderült, hogy egy egészen más témáról van szó, amelynek megjelenése valljuk be, meglehetősen hasonlít a televíziós műsor vizuális elemeihez.

Bár az EP-kampány kommunikációs tenderét a német Scholz & Friends hálózat nyerte, és a Megasztár produkció ugyancsak egy német tehetségkutató műsor magyarországi franchise-aként működik, feltehetően semmi összefüggés nincs a két csillag között. Ugyanakkor ez a hasonlóság akár még növelheti is a kampány hatékonyságát. Hiszen a megasztár őrület révén a plakát talán olyan potenciális választópolgároknak is felkelti majd az érdeklődését, akik egyébként észre sem vennék.

A kép bal alsó sarokban lévő felirat számomra teljesen logikátlan. Először feltesznek egy kérdést, majd közlik, hogy vegyek részt a választáson. Különösebb koherenciát nem látok a két mondat között. Értem én, hogy az EU minél inkább forszírozza a megújuló energiaforrások használatát, de ez a megoldás így értelmetlen. A kérdésfeltevés alapvetően jó koncepció, mert gondolkodásra sarkall, de ebben az esetben hiányolom a megoldást, a választ.

Lehet, hogy a választáson minden kiderül?

„Indítsd be az agyad!” szólít fel a Sport szelet új szlogenje. Azt hiszem a korábbi csokin energizálódott rasztasrác vicces esetei után nem is várhattunk mást a csokit népszerűsítő kreatív csapattól, csak a már jól megszokott, szellemes reklámokat.

A szlogenben szereplő felszólítás szinte versenyre hív, önkéntelenül is gondolkodásra kényszerít. Bármelyik plakátot nézem, mindnél szerepel valami kis feladvány. És ki ne szeretné saját önbecsülése, vagy mások elismerése érdekében bizonyítani tudását.

De mi köze a Sport szeletnek az agyműködéshez?

Régóta köztudott tény, hogy a csokoládéban található kakaó növeli a szervezetünk endorfin termelését, azaz növeli boldogságérzetünket. Ezen kívül olyan serkentő vegyületeket is tartalmaz, mint a koffein és a teobromin, melyek serkentik az anyagcserét és az agy vérellátását, javítva ezáltal a koncentrációnkat és munkánk vagy tanulásunk hatékonyságát.

Emlékszem hányszor hallottam egy-egy dolgozat vagy vizsga előtt, hogy egyél egy kis csokit, hogy jobban forogjon az agyad.

Ez az elméleti háttere a Sport szelet legújabb plakátjainak is.

De nem csak a szlogen nagyon találó. Önmagában a hirdetés színei is hatékonyan hozzájárulnak a termék népszerűsítéséhez. Korábban szóltam már a Piros Pöttyös vagy akár a T-Com által használt olyan jellegzetes színekről (ad-link), amelyeket látva a márkanév, vagy termék megjelenítése nélkül is mindenki számára egyértelmű, melyik márkáról lehet szó. Azt hiszem ez jelen esetben is igaz, hiszen erről a zöld-sárga színkombinációról feltehetően mindenkinek gyerekkorunk kedvenc csokija jut eszébe.

A második fotót egy többnyire csak az autósok számára látható helyen sikerült elkészítenem. Ez az elhelyezés azért tetszett nagyon, mert autóban ülve az ember gyakran figyeli az utcatáblákat, pláne a fővárosban. Itt egy kis pluszt feladvány is jár hozzá. A kép szerkezete nagyon ügyesen úgy van kialakítva, hogy a megjelenített utcatáblában szereplő nyíl, ügyesen átvezeti a tekintetünket a hirdetés lényegére: a csokira!

Összefoglalva: szerintem a plakátok nagyon el vannak találva!

Úgyhogy indítsd be Te is az agyad, lássuk, hányszor tudod kiolvasni az agytorna szót!

Folytatva a politikai témájú plakátok sorát, nézzük meg az SZDSZ tolerancia (vagy más néven identitás) kampányának gyöngyszemeit.

Kezdeném egyből az elnevezéssel, ami már önmagában is érdekes. Amikor februárban elindult a kampány, az európai parlamenti választások időpontja még nem volt ismeretes, így a magyar jogszabályok szerint a köztársasági elnök bejelentéséig politikai kampányt nem folytathatott az SZDSZ. Ezt kikerülve elnevezték a népszerűsítő programot tolerancia-kampánynak, hivatkozva az elmúlt időszak tarsadalmi problémáira. Ami nem is lenne annyira átlátszó, ha nem szerepelne a „szavazó” szó, illetve a korábbi választási részvétel és az 5 %-os küszöb kalkulációjából eredő „200 000 +1” határszám a szövegben.

A fenti plakátot nézve egy letisztult formát láthatunk, mely egy költői kérdés formájában kívánja gondolkodásra sarkallni a közönséget. Ez a kérdésfelvetéses technika jó ötlet, hiszen sokkal jobban motiválja a közönséget a téma átgondolására, mint egy szimpla kijelentés.
A második esetben azonban már nemcsak a szabad és/vagy demokrata (vigyázat nem szabaddemokrata!) kérdés merül fel, hanem egy komplett közvéleménykutatás, amit valljuk be az emberek többsége szeret elkerülni. Szóval nem feltétlen tartok jó megoldásnak egy ilyen szintű listát, pláne nem politikai témakörben.

A képes megoldások ugyanakkor egyértelműen figyelemfelkeltőek (jelen esetben sokkal inkább ijesztő), olyanannyira, hogy a hirdetésben szereplő hölgy arcképével akár Szondi-tesztet is lehetne végezni. Mégis egy ilyen inkább fájdalmas, mint áhitatos arckifejezés megjelenítését azért tartom hatékonynak, mert megszólítja az empatikus énünket és szinte kíváncsiak leszünk,  vajon mi történhetett szegény idős hölggyel, így ösztönözve a kép alatt szereplő szöveg elolvasására.

Más kérdés, hogy a jelenlegi politikai helyzetben hány választót érdekel majd például az, hogy Isten jobb vagy baloldali?

Most, hogy végre tudjuk az EP-választás időpontját, lassan tanácsosabb lenne inkább a jelen válsághelyzetre aktualizált, hivatalos kampányplakátokkal előrukkolni. Addig marad a kérdés:

Van-e? Hol van? És ki a 200 001. szavazó?

Miután az államfő hivatalosan kitűzte az európai parlamenti választások magyarországi dátumát, úgy gondoltam, vessünk egy pillantást a kampányhoz kapcsolódó hirdetésekre.

Sajnos a központilag tervezett választási plakátok magyar adaptációja csak áprilisban kerül nyilvánosságra, úgyhogy addig is nézzük az Alapítvány a választásokért és az Országos Választási Iroda által az első választók számára létrehozott új internetes portált népszerűsítő plakátot.
A képen látható hirdetés számomra több szempontból is meglepő. Egyrészt a plakát fejléce és a középső tartalma egyáltalán nincs összhangban.

Színek tekintetében ugyancsak furcsa a megjelenítés. Ha már mindenáron az uniós zászlót szerették volna feltűntetni a képen, akkor a színekre jobban oda kellett volna figyelni. Hiszen a zászló kék-aranysárga színeit itt egy fakó, lila-fehér kombináció váltotta fel. Ennél azonban sokkal ésszerűtlenebb megoldásnak tartom a plakát középpontjában elhelyezett kép-szöveg összeállítást. A kép és a szöveg annyira kioltja egymást, hogy sem a kép, sem a szöveg nem látható, illetve olvasható rendesen. Érdemesebb lett volna egy olyan letisztultabb megoldást készíteni, amelynél a csillaggyűrűben szereplő kép (mely egyébként sem értem, mit szimbolizál) kikerül, és a sárga csillagok vízjelesen jelennek meg a szöveg hátterében.

Ha önmagában a szöveget nézem, ahhoz képest, hogy terjedelmében sok, szinte semmi konkrétumot nem mond a kezdeményezésről. De rendben, ha esetleg tényleg sikerül ezzel a felhívással felkelteni az érdeklődést, akkor sem írnék olyan felszólítást egy plakátra, hogy kattints ide. Ez egy online hirdetés, vagy egy honlap esetén megállná a helyét, de itt eléggé furcsán veszi ki magát. Szóval ésszerűbb lett volna úgy írni, hogy További információ: www.elsovalaszto.hu

Összegezve a plakát számomra túlzsúfolt és következetlen, pedig alapvetően a hirdetés tárgyát képező honlap és a kreatív pályázat nagyon jó ötletnek tűnik, a megvalósítás azonban meglehetősen átgondolatlan.

Kíváncsi vagyok, vajon hány fiatalt motivál szavazásra és a pályázat megtekintésére?

Így hangzik a MédiaUnió által kezdeményezett 2009-es kampány, mely az egészségtudatosságra és a megelőzésre hívja fel a figyelmet.

A hirdetések a társadalmi célú reklámokhoz (TCR) híven olyan figyelemfelkeltő képeket, helyzeteket jelenítenek meg, melyekkel jól képesek hatni lelkiismeretünkre. Azonban a korábban említett 1 %-os reklámokhoz képest itt más motivációt jelenítenek meg, hiszen az adott egyén saját érdekére, egészségének megóvására hívják fel a figyelmet (azaz freudi értelmezésben az ösztön-ént szólítják meg). Ehhez a hirdetésekben az elrettentés eszközét próbálják alkalmazni, az elsőre talán humorosnak tűnő, mégis komoly és irónikus helyzetekkel.

Színek tekintetében nagyon jól szerkesztettek a plakátok. Egyrészt érdemes megemlíteni a domináns zöld hátteret, mely a kék, szürke színekkel társítva jól szimbolizálja a nyugodt, elkényelmesedett életet és egy általános belenyugvást a kialakult helyzetbe. Ebből próbál „felrázni” (a zöld kiegészítő színeként) a piros szín életteliségével, illetve felszólító és egyben tiltó tartalmával. A szlogen a piros-fekete kontrasztnak és a nagybetűknek köszönhetően önmagában is nagyon figyelemfelhívó.

A szöveg rövid, frappáns és lényegretörő. A feliratok esetében alkalmazott eltérő betűtípusok alkalmasak a figyelem felkeltésre és a kifogások és a valós helyzet közötti ellentmondás kiemelésére. Ugyanakkor a betűtípusok használatát nem érzem elég következetesnek. A felső felirat esetében a széles betűtalpakkal számomra inkább megerősítik a kifogásban foglaltakat, míg az alsó típusnál használt divatosabb, talp nélküli betűk a talp hiányával csökkentik a mondandó megalapozottságát és hangsúlyosságát. Szerintem a nyomatékosítás érdekében érdemesebb lett volna ezeket fordítva megjeleníteni.

A kampány készítői közvéleménykutatási adatokra alapozva nagyon jól összegzik és részletezik azokat a káros tényezőket és a hozzákapcsolódó kifogásokat, amelyek adott helyzetben felmerülhetnek. Az így bemutatott negatív magatartásmintákkal bizony nehéz szembesülni, de még nehezebb változtatni rajtuk. Ez személyiségünktől függően kisebb-nagyobb belső feszültséget (ún. kognitív disszonancia) gerjeszt bennünk. Ennek csökkentésére „gyártunk” különböző kifogásokat. A reklám szlogen azért is nagyon találó, mert szembesít ezekkel a közismert kibúvókkal, tovább erősítve a belső ellentmondást, rákényszerítve a változtatásra.

Szóval, ha ezek után még mindig lenne kifogásod, ki vele! Le vele!
 

Az európai parlamenti (EP) választások közeledtével az utcai hirdetések között is egyre gyakrabban jelennek meg a politikai kommunikáció elemei. Annak apropóján, hogy az MDF parlamenti frakciója épp a mai napon szűnt meg, szeretnék az újonnan induló Politikai hirdetések rovat első bejegyzéseként néhány szót ejteni az elmúlt időszak „konzervatív plakátterméséről”.

Biztosan sokan emlékeznek még a haláladó eltörlését népszerűsítő képekre. A haláladó és az adó halála közötti párhuzam megjelenítése egészen zseniális ötlet. A félig nyitott koporsó motívuma pedig különösen találó, hiszen szándékosan, vagy sem, jól jelképezi, hogy az elképzelés csak részben sikerült. A pártra jellemző négyszögletes formák jól szimbolizálják egyrészt a konzervativizmust, másrészt a téma komolyságát.

A második kép szinte önmagáért beszél. A két Pinocchio figura a hazudós hosszú orral, a két nagy politikai párt színébe öltöztetve, jól tükrözi az MDF szerinti jelenlegi helyzetet. Üzenetükkel pontosan azt a problémát emelik ki, ami a választópolgárok számára a legvisszatetszőbb tényező a magyar politikában: hitelét vesztették a politikusaink. Valójában a kép annyira jól kódolt, hogy a hozzárendelt szöveg rövidsége ellenére is már-már sok információt jelenít meg.  Akár annyi is elég lenne: Tudunk jobbat! MDF

Ezzel egyúttal megoldási javaslatot is kínálnak a kialakult helyzetre, egy olyan szlogennel, amit a Jobbik is bőven megirigyelhet (különösen a „szlogenpályázatukat" figyelve). Mondjuk az MDF konkrét megoldási javaslatára is kíváncsi lennék azért, mi/ki lenne az új Bokros Lajos?

Összességében az MDF plakátjai most nagyon ötletesek, képileg nagyon eltaláltak, formailag is következetesek. Azt kell mondjam, hogy az egyetlen gyenge pont a történetben maga a hirdetés tárgya, a küszködő párt. Sajnos ez viszont elég ahhoz, hogy a profin felépített hirdetés teljesen hiteltelenné váljon?

Erre várom véleményeteket.
 

Azt mondják kutyával, kisgyermekkel és „jó nővel” mindent el lehet adni, még akkor is, ha az égvilágon semmi köze nincs a terméknek, vagy szolgáltatásnak a fent említett három népszerű figyelemfelkeltő „eszközhöz”.
Kicsit más a helyzet, ha non-profit szervezetekről van szó, adott esetben olyan civilekről, akik éppen a beteg gyermekek vagy árva kutyák és cicák megmentése érdekében vívnak komoly harcot évről-évre adónk 1 %-áért.

Idén is közeleg az adóbevallás és az 1+1% leadásának időpontja, ezzel párhuzamosan gombamód szaporodnak az újabb és újabb meggyőző társadalmi célú hirdetések (TCR).
Vannak azonban olyan szervezetek, amelyek tavalyhoz képest nem álltak elő új ötlettel, inkább a jól bevált (vagy inkább költséghatékony) régit alkalmazzák idén is. Így tesz például a REX Kutyaotthon is, amely az „1%-os versenyben” 2008-ban a 4. legtámogatottabb szervezet volt.


Ez az eredmény nem meglepő, hiszen a képen látható hirdetés az eddigi egyik legmeghatóbb és egyben leginkább sokkoló felhívás. De éppen ebben rejlik "értéke" és hatékonysága is. Hiszen aki valaha tartott kisállatot, nagyon is megérti milyen érzés lehet elveszíteni kedvencét. A képnek ugyanakkor egy sokkal mélyebb mondanivalója van, amely mindenki számára tökéletesen érthető és átérezhető, ez pedig, az édesanya elvesztésének az érzése (jelen esetben védtelen kiskutyák szemszögéből). A kép hangulatát tovább fokozza a vörös (vért idéző) sávból kivilágító fehér felirat.

És hogy miért van szükség ilyen drasztikus megoldásra?

Gondoljunk csak bele, milyen alapokon nyugszik a civil szervezetek működése. Nonprofit lévén nem értékesítenek terméket és nem kínálnak olyan szolgáltatást sem, amely valódi nyereséget jelentene az egyes ember számára. Így miután tevékenységük nem a fogyasztói hiány mérséklésére épül, fennmaradásuk időről időre a támogatásoktól függ. Létezésük mégis indokolt, hiszen olyan közös értéket képviselnek, amelyet társadalmilag mindenki elismer és pozitívan ítél meg. Az, hogy mindezt támogatjuk-e, már mindenkinek egyéni morális felelősségén és lelkiismeretén múlik.

Ha Te sem döntöttél még 1 %-odról, és gyakran látogatsz blogokat, a bloggerunió kezdeményezésének köszönhetően a bejegyzések közt  egyre több oldalon bukkannak fel olyan hirdetések, melyek segítenek a döntés meghozatalában.
 

A tegnap napvilágot látott hírek szerint megszületett a BKV szlogen pályázatának győztes jelmondata: Önnek jár!

A felirat egyelőre még nem került „forgalomba”, ezért a vizuálisabb típusú utastársaim kedvéért íme egy minta, hogy nézne ki mindez a jelenlegi arculatba ágyazva.

De miért is olyan érdekes téma ez számomra?

Már a pályázat kiírásakor felháborodtam azon a diszkriminatív feltételen, mely szerint csak kommunikációs ügynökségek nyújhatják be pályaműveiket. Sokkal szimpatikusabb (és utasközpontúbb! lett volna), ha magánszemélyek, így maguk a szolgáltatást használó utasok is beadhatják ötleteiket.

Jól ismerve a kiírás szövegét, a végeredményen végképp elcsodálkoztam.

Úgy szólt a felhívás, hogy a szlogennek az utast kell a középpontba állítania, legyen rövid, közérthető, közvetlen hangvételű, de udvarias, illetve keltsen pozitív asszociációt és bizalmat az utasban a cég iránt.

Valljuk be, a feladat nem volt egyszerű, hiszen aki valaha igénybe vette a BKV szolgáltatásait, annak nehezen jöttek a pozitív asszociációk, de mint ahogy ezt a végeredmény is igazolja, az a feltétel nem szerepelt a kiírásban, hogy a szlogennek igaznak is kell lennie.
Az tény, hogy a kiválasztott mondat esetében az utas áll a középpontban és elég rövid is, de hogy az „Önnek jár” kifejezés inkább sugall cinizmust, mint bizalmat, azt valószínűleg nem egyedül gondolom így.

De mindez még rendben is lett volna, ha nem úgy folytatódik a kiírás szövege, hogy előnyt jelent, ha
- felhívja a figyelmet a dinamikusan fejlődő BKV-ra
- a BKV sokszínűségének kihangsúlyozása
- jelenítse meg, hogy a közösségi közlekedés a budapesti közlekedés leginkább környezetbarát formája.

Hol jelenik meg ezek közül bármelyik is a fenti jelmondatban???

Jómagam is ismerek olyan céget, akik a fenti feltételeken túlmenően még az előnyöket is figyelembe vették a szlogen tervek benyújtásakor. Éppen ezért nem értem miért pont erre, az egyébként nem túl eredeti, „loreálos” szösszenetre esett a választás.
Ezek után ne csodálkozzon a BKV, ha szó éri a ház elejét , egyrészt mert NEKIK EZ JÁR, másrészt MERT MEGÉRDEMLIK!

Az elmúlt időszak eseményei (romakérdés előtérbe kerülése) alapján teljesen aktuálissá vált a képen látható szervezet, az Európai Roma Rendvédelmi Bajtársi Közhasznú Egyesület felhívása.

A metróaluljáróban lévő plakátokat szemlélve, rögtön felfigyeltem a szervezet „rövid” elnevezésére. Persze értem én, hogy mindent bele akartak írni, de ezt így, ilyen formában megjeleníteni egy hirdetésben, nem feltétlen célravezető. Ráadásul a bajtárs szó számomra azon túlmenően, hogy manapság egyáltalán nem használják a köznyelvben, elsőre egy kiscserkész tábor benyomását kelti, ezáltal az egész veszít komolyságából. Ugyanakkor magában hordoz egy, a jelenleg kialakult helyzetre vonatkozó értelmezést, mely szerint baj van, amiben össze kell tartanunk.

A szövegrészek elhelyezése ugyancsak furcsa. Logikailag nem érzem indokoltnak a szervezet nevének címszerű elhelyezését, és a mondanivaló lenti megjelenítését sem. Hacsak nem a név hosszával kívánták felhívni a figyelmet, talán tanácsosabb lett volna fordítva, a figyelemfelkeltő indítványt a kép felé helyezni, miszerint a roma származás nem zárja ki a rendvédelmi szervhez történő csatlakozást, majd zárszóként vagy egyfajta aláírásként a kép alatt közölni a szervezet nevét.

Továbbá azt sem igazán értem, hogy a lenti plakáton lévő képen miért egy rendőrt és egy roma fiatalt ábrázolnak, számomra ebből pont a szöveg ellenkezője jön át, és azt a benyomást kelti, mintha a rendőr hivatású éppen elvezetné a cigány származású fiatalembert. Ha már erre akarták kiélezni a mondandót, kifejezőbb lett volna egy rendőri egyenruhába öltözött roma fiatal megjelenítése.

Összességben a plakát lehetne egyértelműbb és következetesebb, de a fentiektől függetlenül az egyesület célkitűzése mindenképpen dícséretes és támogatandó.
 

… a Vodafone által meghirdetett Nagy becézőversenynek köszönhetően.

Bár a Valentin nap már elmúlt, Nőnap alkalmából újra lehetőség nyílik egymás becézésére. Valószínűleg ezt a Vodafonnál is így gondolták, hiszem Nyünyő még mindig az utcákon hódít.
 
Éppen ezért most szeretnék néhány szót ejteni a mobilszolgáltató reklámszakemberei által kiagyalt, szerintem kifejezetten ügyes megoldásról. A mindenre kiterjedő, és láthatóan nagy költségvetéssel rendelkező kampány keretében a marketingkommunikáció számos elemét felfedezhetjük. Mukibuci a telefonfülkéken, Kókuszmenyétke a villamos és a busz ablakában, valamint a Magyarországon egyre népszerűbb matricás gerillamegoldások az újságok mellékletében.

Mégis ami nekem leginkább szemet szúrt és mindenképpen újdonságként hatott, az a képen látható óriásplakát volt. Az igazán feltűnő és játékos betűformákon túlmenően, ami egyébként abszolút illeszkedik a becézés játékosságához, az igazán figyelemfelkeltő motívum a már-már pofátlan módon nagy fehéren hagyott felület volt. És az a felhívás, hogy firkáljam össze.

Az ötlet több szempontból is zseniális. Egyrészt ki ne szeretné kedvesét minél viccesebb és rendhagyóbb formában becézgetni. Másrészt lehetőséget ad a graffitisek és egyéb művészi ambiciójukat kiélni vágyók számára, hogy legálisan helyezzék el alkotásaikat a város látható pontjain (megkímélve ezzel a középületek falait és közlekedési eszközök oldalát :-)). Továbbá egy versenyről van szó, ami mindig nagyobb érdeklődést vált ki, mint egy szimpla hirdetés.

És az sem elhanyagolható szempont, hogy ezzel az interaktív megoldással a fogyasztók önmaguk alkották meg a cég következő plakátjainak tartalmát.

Egyetlen negatív gondolat a reklám kapcsán, hogy maga a VitaMAX extra díjcsomag, számomra kicsit elsikkadt az egész történetben.

Dehogy a Mukibuciról, Nyünyőről és egyéb elképesztő, megjegyezhetetlen nevű becézésről a továbbiakban mindenkinek a Vodafone fog eszébe jutni, az biztos! Olyannyira, hogy egyesek már az ingatlanpiacon is alkalmazzák az ötletet…
 

Ha már tél és hóesés, nézzünk egy olyan ötletet, amely talán minden idők legolcsóbb, és egyben „legtiszavirágéletűbb” kreatív megoldása, a hóember.

Nem olyan rég a körúton sétálva a képen látható figurára lettem figyelmes. A élelmiszerüzlet vezetője vicces kedvében lehetett, mikor hóemberére pirospöttyös gombokat szerkesztett és talán maga sem tudta, mekkora reklámötlettel állt elő. Valószínűleg aznap reggel nem én voltam az egyetlen, akiben a piros pöttyös gombok azt a feltételes reflexet váltották ki, hogy milyen jó lenne megenni egy túró rudit.

Az időjárásjelentés alapján a módszer kidolgozásával valószínűleg ráérünk jövő télig foglalkozni, addig pedig maradni a jól bevált időjárásálló (drei wetter taft) megoldásoknál, de a világ hóbiztosabb területein érdemes lenne kipróbálni a hatékonyságát.

A recept alapvetően egyszerű :-) . Várd ki még nagyon hideg lesz és leesik a hó, végy egy (látható méretű!) hóembert (vagy akár többet is), helyezd el rajta azt a szimbólumot (ún. ad-linket), amelyről az esetek nagy százalékában az adott termék vagy szolgáltatás jut a közönség (járókelők) eszébe. És indulhat az asszociáció!

Élelmiszerbolt előtt piros pöttyös az igazi, de elképzelem azt a hóembert is, ami a K&H Bank előtt kék alapon narancssárga nyilas sapkában virít. És akkor még nem beszéltünk arról, mi minden mást lehet építeni hóból…
 

A reklámok körülvesznek. Számos formában és a legelképesztőbb felületeken bukkannak fel. Olykor viccesek, máskor kifejezetten idegesítőek. Lehet őket szeretni, vagy utálni, de azt el kell ismerni, hogy a mindennapi életünk részét képezik.

De vajon mi a jó reklám titka? Milyen formában jelenik meg ez napjaink hirdetéseiben? Milyen újabb és újabb kreatív ötletekkel és megoldásokkal képesek még előállni a szakemberek az adott termék vagy szolgáltatás népszerűsítése érdekében? És ami még fontosabb: hogyan tálalják mindezt számunkra?

Azt a talán merésznek tűnő elképzelést vettem a fejembe, hogy mostantól az utcát járva gyűjtöm, majd bemutatom azokat a plakátokat, hirdetéseket, amelyek választ adhatnak a fenti kérdéseimre. Vagy azért, mert profi alkotások, vagy éppen az amatőr, gyenge eredmény miatt. Az elemzéshez olyan tudományok lesznek a segítségemre, mint

a marketing, a grafológia vagy a pszichológia.

Plakátkészítő vigyázzáá'! A reklámvadászat megkezdődött…

---------------------------------------------------------------------------------------------

Figyeld és fotózd Te is a kreatív megoldásokat, és küldd el e-mailben vagy MMS-ben az alábbi elérhetőségekre:
E-mail: grafterblog@gmail.com
Telefon: +36 70/544 3536