Szerencsétlen választás

 2010.12.31. 13:59

A Szerencsejáték Zrt. ünnepi plakátjai reklámgrafológiai szempontból igen ellentmondásosak.

Sikerült egy olyan betűtípust kiválasztani, amely mindent sugall, csak a szeretetet, ölelést és gondoskodást nem, sokkal inkább a távolságtartást és elszakadást szimbolizálják a kötetlen, egymástól határozottan távol elhelyezett, végvonal nélküli vagy olykor lefelé elrántott végű betűk. Nem beszélve arról, hogy éppen az „o” betű esetében, mely betűszimbolikailag az otthonhoz való viszonyt, az otthoni közérzetet mutatja, jelentős torzulás található.

Nem kell különösebb grafológiai ismeret ahhoz, hogy a szeretet, ölelés, kötődés kifejezésekor érezzük, ide kerek betűs, kötött scriptes írás szükséges. Elég csak elképzelni, hogyan fejeznénk ki mondjuk mutogatással ezeket a szavakat, ugyanezt kell megpróbálni a betűkel is átadni. Így sokkal harmonikusabb, átütőbb hatás érhető el.

Ettől eltekintve, remélem boldog, szerencsében és kreatív plakátokban gazdag új év elé nézünk!

BÚÉK!

Címkék: szerencsejáték reklámgrafológia

A bejegyzés trackback címe:

https://grafter.blog.hu/api/trackback/id/tr542559885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

numen · http://numen.extra.hu 2011.01.07. 23:01:02

Meglehetősen korlátozott grafológiai ismeretekkel rendelkezem, ezért csak a benyomásaimat mondhatom…

Számomra teljesen rendben van a plakát grafológiai oldalról is: gyermeki kézírást idéz, és ezzel a családot juttatja eszembe – akikkel az ünnepet töltjük, akiktől a szeretetet, ölelést, gondoskodást kapjuk.
Ezen kívül azáltal, hogy a betűtípus megválasztásával kvázi gyermekek szájába adják a mondandót, picit még rímel is a plakát az „Apu újra velünk játszik” plakátra, számomra legalábbis.

Dönteni kell: vagy szép, nagy, szabályos „o” betűket rajzolunk, vagy úgy csinálunk, mintha gyermek írta volna. A kettő így első hallásra nálam kizárja egymást.

Inkább az zavar engem, hogy mintha picit visszaéltek volna a betűközökkel: pont az ölelés betűi szakadnak el egymástól…

Grafter · http://grafter.blog.hu 2011.01.12. 10:36:24

Az "Apa újra velünk játszik" ötlet szerintem is jó volt, itt viszont nekem egyáltalán nem jutott ez eszembe a gyermekírás, mert a gyerekeknél (de ez már a grafológia része) még nem alakul ki a kötetlen írás, náluk az iskolában tanult c-s kötéses írás dominál nagyon sokáig. Valóban, ha kerek o-kat írtak volna hihetőbb lett volna a dolog, így pedig csak ellentmondásos...